Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 133 ellenében 30 ökörről és 13 lóról, akkor Mihály azokat is köteles visszaadni a konvent által megjelölt helyen és időben. Mindezek után a felek Szent Miklós nyolcadán [dec. 13.] ismét jelenjenek meg az oklevéladó színe előtt. D. Bude fér. sext. post fest. s. Viti et Modesti. Eredeti SNA, Rod Révai - spolocny archív, 2-6, Gyulay 1.20. (DF 259719.) Kiadása: ÁÚO X. 457-458. Regesztája: Szabó: Styavnyicskai bizottság 45. 32. sz.; Várnagy: Okleveles források 97. 2. sz. A kiadásban a 457. old. 1. sor: damus helyett datum; 7. sor: Cikador helyett Cykador; 9. sor: cum cubulo pabnorum helyett cum cubulo trium pabnorum; 458. old. 5. sor: ad responsionem helyett ad perhemptoriam responsionem. Az oklevél hátuljára nyomott pecsétet Wenzel Gusztáv úgy írta le, hogy a „még meglévő töredékén a király alakjának része látszik még, de a körülírás eltűnt". Eszerint tehát királyi kiadvánnyal van dolgunk. A felperes Óvári Konrád 1239 és 1300 közötti forrásokban tűnik fel (Karácsonyi: Magyar nemzetségek 550-551.), ám az oklevél kiadását leszűkíthetjük 1264 és 1291 közé az alperes személye alapján. Albert fia Mihály azonosítható a Szentemágocs nemzetség tagjával (Engel: Genealógia, Szentemágocs nem 7. tábla: töredékek) a körülbelüli időbeli megfelelés és a Baranya-Tolna megyei birtoklás alapján (ld. Karácsonyi: Magyar nemzetségek 971-973.). Ez a Mihály 1291-1292 folyamán nádori címet viselt (Zsoldos: Archontológia 23.), ám itt csak az apja comes titulusát említették, pedig ha Mihály már viselte volna a nádori címet, akkor itt mindenképpen megemlítették volna. 1264-ben pedig még az apját, Albertet említették (CD IV/3. 247.), itt viszont Konrád már a fiúval pereskedik. Emellett jó okunk van feltételezni, hogy a király színe előtt való megjelenés időpontja (pünkösd 15. napját követő kedd) és az oklevél keltezése (Vitus és Modestus utáni péntek) közel esett egymáshoz, vélhetően az adott határnapon számoltak be a felek az egyezségről, amit három nappal később írásba is foglaltak. A kibocsátás éve tehát olyan időben történt, amikor pünkösd valamikor május végére esett, a határnapok így kerülnek egy heti közelségbe egymáshoz. A jelzett időkorlátok között 7 olyan év volt, amelyik megfelel ezen feltételeknek (1270, 1273, 1275, 1281, 1284, 1286, 1289). Ezek közül az 1273., 1284. és 1286. évre konkrét adatunk is van, hogy a király jún. közepe körül Budán tartózkodott (Kádár: László itineráriuma 9., 44., 47.), ám elvi szinten a többi év sem kizárható. Ezen kívül az 1270. év nem valószínű, hiszen a felek jól láthatóan határnapot kaptak a király elé jún. közepére, amely egy kb. 1-2 hónappal korábbi perbehívást feltételez. V. István csak május elején foglalta el a trónt, és nem valószínű, hogy rögtön akkor Konrád perével foglalkozott volna, így IV. László lehet a kérdéses király. 118: [1260-as évek-1289.] júl. 20., Fehérvár - ? (országbíró vagy nádor?) Azt a pert, amit az oklevéladó színe előtt Keresztelő Szent János 22. napján [júl. 15.] Zsidó (Sydou) fia János - akinek a nevében serviense: Dániel jelent meg - a személyesen jelenlévő bálványosi (de Baluanus) „Félszemű" (monoculus) Urbus ellenében folytatott volna, az oklevéladó áttette Salamon királynéi udvarbíró elé, Szent Jakab apostol 22. napját [aug. 15.] jelölve meg határnapként, mivel Urbus a királyné népeihez tartozik. D. Albe in fest. s. Elie prophete. Eredeti DL 82907. (Zichy család, zsélyi 218. B. 22.) Kiadása: Zichy 1.33. Az oklevélben említett Salamon királynéi udvarispán általános vélemény szerint 1273-ban volt hivatalban egy másik, az évben kelt oklevél alapján, amelyben Kán nb. László országbíró
