Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
64 1360. november 18.-november 21. lembe a másik fél ellentmondását. Ha valamelyikük utóbb nem tarja meg az egyezséget, a bírói részen kívül 50 márka bírságot fizessen a per megkezdése előtt. (H. G.) Eredeti, papíron, hátlapján beflíggesztett pecsét nyomával, egykor a kolozsmonostori konvent mlt-ban, jelenleg nem fellelhető. Jóllehet szövegét csak Kemény József közléséből ismerjük, e tény mégsem veti fel a hitelesség kérdését, mivel Beke Antal 1896-ban még látta az eredeti oklevelet. □ Közlés: Kurz: Magazin 2/1847. 469^171 (Kemény J.). — DocRomHist C, XI. 572—573 (román fordításban is). 0 Regeszta: KmLt 33. sz. *[1360. november 14.-1368. november 18. között] Péter erdélyi alvajda levele szentimrei officialisához István szebeni polgár ügyében (DocRomHist C, XI. 573-574) közelebbről [1364-1365]. november 16/15-én kelt (346. sz.). 75. 1360. november 18. (in Sancto Emerico, in oct. Martini conf.) Dénes erdélyi vajda és Zonuk-i ispán a Clus-i Szűz Mária-monostor konventjéhez. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében a másik levelében megnevezett kúriai különmegbízottja (ad hoc specialiter transmissus) az erdélyi káptalant bevezethesse a neki ítélt Zalathna birtokába. — Hátlapján, azonos kéz írásával. Religiosis viris, conventui monasterii beate Marie virginis de Cius, pro honorabili capitulo ecclesie Albensis Transsiluane, statutoria. Eredeti, papíron, zárópecsét töredékeivel, a kolozsmonostori konvent mlt-ban (DF 275180). — Tartalmi említés a kolozsmonostori konvent 1360. december 19-i jelentésében (82. sz.), az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277357). □ Közlés: Ub II. 184. — DocRomHist C, XI. 574—575 (román fordításban is). □ Regeszta: KmLt 34. sz. 76. 1360. november 19. (II. d. oct. Martini conf.) Az erdélyi fehérvári (AlbTr) egyház káptalana Dénes erdélyi vajdának. 1360. október 13-i kérésére (64. sz.), a káptalani kiküldött és a szomszédok jelenlétében, a vajdai ember Desfolua birtok felét, a hosszas pereskedés után létrejött egyezségnek (vö. 63. sz.) megfelelően ellentmondás nélkül [Haranglab-i] Pál fia: Mihálynak iktatta, miután előbb kijelölte annak határait. Tartalmi ái Lackfi Imre erdélyi vajda 1372. április 29-i oklevelében (1000. sz.), DL 5995. □ Közlés: Ub II. 380-381. — DocRomHist C, XIV. 192, 195 (román fordításban is). 77. 1360. november 21. (III. d. Elyzabet) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Pysulnuk-i István fia: László nevében a káptalan levelével megbízott ügyvédje: Hydweg-i Orrus (d) Benedek tiltakozott előtte amiatt, hogy amikor megbízója Dénes erdélyi vajda [1360. október 13?-i] ítéletlevele (66. sz.) alapján november 6-án (f. VI. p. Omn. sanct.) Felkun fia: Mathe vajdai ember, László karbeli klerikus tanúbizonyság jelenlétében, öt részre kívánta felosztani a Pysulnuk és Kazun folyók közötti területet, valamint Balwanus vára felét, Zarazpatak-i János fia: István és Apour fia: István ezt megakadályozták, amiért is őket november 18-ra (ad oct. Martini conf.) István fia: László ellenében megidézték. Benedek ügyvéd amiatt is tiltakozott, hogy a vajdai ember: Mathe nem volt hajlandó a hiteleshelyi tanúbizonysággal együtt megjelenni a káptalan előtt, a két tiltakozó iránti kedvezésből, noha István fia: László kész volt lovat adni alá, költségeit megtéríteni és
