Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1360. május 8. 49 talanul magának foglalta. Erre Ilona asszony oklevelekkel bizonyította, hogy a vitatott birtokot apja: István fia: János végrendeletében reá és utódaira hagyományozta (vő. CDTrans III. 144. sz.), fentebb említett Miklós nevű testvérének János nevű fiára viszont Mon-on csak egyetlen telket hagyott élete végéig való használatra (vő. uo. II. 513. sz.). Ennek megfelelően király néhai István fia: János Mon-i teljes részbirtokát leányának: Ilonának, a magános telket pedig Miklós fia: Jánosnak ítélte, akit azonban elmarasztalt megalapozatlan keresete és birtokfoglalása miatt az általa bitorolt rész becsűjében. Egyidejűleg a király utasította a váradi káptalant, hogy [1360.] január 20-án (in quind. Epiph. dóm.) mindkét fél részére kiküldött tanúbizonyságai jelenlétében az iktatást az ítélet szerint végezzék el, majd az Ilona asszonytól Miklós fia: János által elfoglalt részt, más fogott bírákkal együttesen, mérjék fel, értékeljék, s erről május 1-jére (ad oct. Georgii mart.) tegyenek neki jelentést. Ezen a határnapon Miklós fia: János képviseletében a Kulus-i konvent megbízólevelével Jakab fia: István, Ilona asszony ügyvédjeként pedig a váradi káptalan előtt megbízott Jakab fia: Miklós bemutatta a vajda előtt a váradi káptalannak a fentiekről a királyhoz intézett, [1360. január 13. után kelt] jelentését az iktatásról, melyből kiderült, hogy az elfoglalt területet négy ekealjnyira és három márka értékűre becsülték, de az értékelést és a számára kijelölt telket a felperes nem volt hajlandó elfogadni (11. sz.). Ezt követően Miklós fia: János ügyvédje: Jakab fia: István, annak bizonyítására, hogy a felajánlott telek nem a javára szóló adománylevélben megjelölt helyen fekszik, bemutatta a váradi káptalan 1325. március 2-i oklevelét (CDTrans II. 513. sz.). A fenti állítás helyességéről megbizonyosodva a vajda kéri a váradi káptalant, hogy küldje ki tanúbizonyságait, kiknek jelenlétében a felperes részéről Od-i Péter fia: Bálint, Szent- királyi (de Sancto Rege) János fia: Miklós vagy Wemelgh-i János fia: László, az alperes részéről pedig Baxa-i Duul (d) Domokos, Meney-i István fia: Gegus, Felseusampson-i Miklós fia: István, Deshaza-i Miklós vagy Ody-i Juahun fia: Miklós július 15-én (in quind. oct. Nat. Ioh. bapt.) Mon-on Miklós fia: Jánost iktassák be az eredetileg neki adott telekbe, mely keletről Demeter, nyugat felől pedig Farkas fia: Péter telkével szomszédos, Ilona asszonyt pedig apja: István fia: János Mon-i birtoka teljes fennmaradó részébe. Ezután pedig értékeljék fel a Miklós fia: János által jogtalanul elfoglalt birtokrészt, és minderről október 6-ra (ad oct. Mich, arch.) tegyenek neki jelentést. Ai Lackfi Miklós erdélyi vajda 1367. május 26-i oklevelében (605. sz.), Vay cs berkeszi lt: DL 96428. □ Regeszta: NyJAMÉ 52/2010. 452-453 (191. sz., Piti F.). 36. 1360. május 8. (in Sancto Emerico, in quind. Georgii mart.) Péter erdélyi alvajda a Clusmunustra-i Szűz [Mária]-egyház konventjének. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Miklós fia: Myke, Lénárd fia: Kozma, Zamusfalua-i Péter fia: János vagy Kend-i Raphayn fia: Tamás, Monoro-i Tamás magister panaszára - amit famulusa, a konvent ügyvédvalló levelével megjelenő Lyud (d) Miklós adott elő - tiltsa el Nádorfi (filius palatini) János magister Olpreth-hez tartozó népeit, azaz jobbágyait attól, hogy Kalna nevű földjét akarata ellenére továbbra is használják. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1360. június 22-i jelentésébe (43. sz.), Erdődy cs galgóci It (DF 278294).
