Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
50 1360. május 17.-június 1. *[1360—1366], május 10. Dénes erdélyi vajda missilise Nikolaus barcasági dékán ka- nonoki járandóságáról (DocRomHist C, XI. 491-492) helyesen [1362.] május 22-én kelt (156. sz.). 37. 1360. május 17. (in Tymauia, dom. p. Ascens. dom.) [I.] Lajos király a Warad-i káptalanhoz. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében megbízottja: Boch (d) Jakab, Zomorduk/Zomordwk-i László vagy Nadasd-i Lőrinc László fráter Kolosmonostora/Co- losmonosthra-i apát kérésére járja meg a monostor Egeres, Bogartelke/Bogarthelek, Mo- nustor/Monosthor és egyéb birtokainak határát. Az esetleges ellentmondókat idézzék az ő vagy vajdája színe elé. Belefoglalva a váradi káptalan 1360. június 26-i jelentéseibe (44 45. sz.), DL 28738 és 37231. □ Közlés: DocRomHist C, XI. 495—496 (román fordításban is). 38. [1360. május 21-31. között] A Warad-i káptalan [Bubek] István országbíróhoz. [1360. április 12. után kelt mandátuma értelmében] kiküldték tanúbizonyságul László magister Zwghalm-i főesperest, váradi kanonokot, kinek jelenlétében János magister Beregh-i alispán és Benedek magister [Doboka-i főesperes] királyi megbízottak május 21-én (in oct. Ascens. dóm.) - a felek nézeteltérése miatt - sikertelenül kísérelték meg Muse föld régi határainak azonosítását. (*H. G.) Tartalmi említés Bebek István országbíró 1360. június 7-i oklevelében (41. sz.), ENMLt, Törzsgyűjtemény (DF 253657). 39. 1360. május 25. (Albe, II. d. Penth.) Domokos erdélyi püspök bizonyítja, hogy miután Fehérvár városát jobbágyok sokaságával kívánván benépesíteni (civitatem nostram Albam multitudine iobagionum augeri et magis populosam efficere), 1357-ben a város vásárain közhírré tétette, miszerint akinek a városban lakatlan és beépítetlen telekhelyei (loca sessionalia deserta et edificiis destituta) vannak, azokon három éven belül vagy építkezzék, vagy pedig adja el olyanoknak, akik házakat emelnek rajtuk, majd e három év elteltével ezeket a telkeket a város tekintélyesebb polgáraival (cives seniores et potiores hospites) megbecsültette, ők a néhai Tych testvére (germanus): Hanko és Gachal fia: Miklós telke közötti beépítetlen, puszta telket, más lakatlan telkekhez hasonlóan három ezüst márkára értékelték, latját 33 dénárral számítva. Minthogy pedig e telek örököse nem tett eleget fenti felhívásának, és nem is jelentkezett, e telket saját rendelkezése alá vonva becsértékén Lőrinc fia: László nevű fehérvári jobbágyának ajándékozta örökre, de azzal a feltétellel, hogy amikor jelentkezik az a személy, akire a telek jog szerint szállott volna, Lőrinc fia: László köteles neki kifizetni a telek értékét, azaz három ezüst márkát; a telek azonban és az általa emelt ottani épületek továbbra is László tulajdonában maradnak. Eredeti, hártyán, hátlapján befuggesztett pecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277352). □ Közlés: Szeredai: Series 100-102. — CDHung IX/3. 170-172. — Ub II. 179-180 (kihagyásokkal). — DocRomHist C, XI. 504—506 (román fordításban is). □ Regeszta: ErdKLt 160. sz. 40. 1360. június 1. ([in villa Hatjzak, VI. d. f. IV. p. Penth.) Péter erdélyi alvajda és Hatzak-i vámagy ítéletlevele. Amikor a királynak Dénes erdélyi vajdához és Zonuk-i is
