Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

1360. március 11 -március 18.

45

Transilvanis). Az országban tényleg nagy járvány (magna mortalitas) van, foként Buda-n és Vicegrad-on [!], és a várakozások ellenére nem akar szűnni; több mint 16000 ember halt meg. A király pénteken, 14-én este (instantis hora tarda) vonult be Visegrad-ra,- ahová ő is sietve átlovagolt, és 16-án a nádor révén kihallgatást kért az uralkodónál, aki azonban néhány napig pihenni akart, mert előzőleg anyai rokona: Cheserzch lakodalmán vett részt, így csak nagyböjt első napján [19-én] fogadta őt. Beszámol a királlyal a nádor és az esztergomi érsek jelenlétében folytatott tárgyalásairól. (*H. G.)

Eredeti vagy egykorú másolat, hártyán, bekötve az Acta quedam veneta ... ab anno 1123 ad annum 1439 c. kódexbe, Velence, Marciana kt, Cod. Lat. 2803 (régi jelzet: cl. XIV [Miscellanea], nr. 71). □ Közlés: Wenzel: DiplEml II. 548-551. □ Regeszta: TTár 1888. 457-458 (Óváry L.). — DocRomHist C, XI. 477.

25. 1360. március 11. (f. IV. p. Oculi) A szepesi Szt. Márton-egyház káptalana bizonyítja, hogy Gargow-i Corard [!] fia: György fia: János, családja egyetlen élő leszármazottja, - amennyiben örökös nélkül halna el - Mylay, Harazth, Kuffurbah birtokokat és Lendemow birtok felét, anyjának: Tothsolmus-i Apród (d) Miklós leányának: Klárának és anyai nagybátyjainak: János magister Kykwllew-i főesperesnek, Istvánnak és Balázsnak vallja örökjogon. (*H. G.)

Ái I. Lajos király 1364. január 25-i oklevelében (251. sz.). DL 5179. □ Közlés: Sz 27/1893. 14-15 (Pór A., hiányosan). — LtKözi 51-52/1980-1981. 13 (33. jegyz., Kumorovitz L. B.). — DocRomHist C, XI. 477-478 (román fordításban is).

26. 1360. március 17. (f. III. p. Letare) Az egri káptalan bizonyítja, hogy Luchunch-i néhai István bán fia: Dénes magister, testvére (fr. u.): István magister nevében is, e napon tiltakozott előtte az ellen, hogy unokatestvére (fr. p.): Regen-i Dénes fia: Tamás fia: István magister az erdélyi részeken fekvő és őket közösen illető Zenmihaltelke nevű birtokot csalárdul, magvaszakadt ember jószága címén, csak magának kérte fel adományul [I.] Lajos királytól (vö. 17. sz.). Ezért tiltják az uralkodót a birtok eladományozásától, Tamás fia: Istvánt pedig annak elfoglalásától. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Pro Dionisio et Stephano magistris filiis quondam Stephani báni de Luchunch, contra dominum nostrum regem Lodouicum, super donatione, et Stephanum filium Thome de Regen, super receptione et occupatione portionum suarum possessionariarum in possessione Zenmihaltelke vocata habitarum per modum intrascriptum, protestatoria et prohibitoria. (H. G.)

Eredeti, papíron, zárópecséttel, Erdődy cs galgóci It, lad. 98, fase. 7, nr. 8 (D 218). □ Közlés: BánfOkl I. 233. — DocRomHist C, XI. 479^180 (román fordításban is).

27. 1360. március 18. (in oct. Med. quadrag.) Az erdélyi egyház káptalana előtt Miklós fia: Miklós és Jakab fia: Péter Gereend/Gerend-i nemesek nyugtatják Evrke-i Zopus (d) Miklóst, aki önként visszaszolgáltatta a tőlük régen elidegenített és keresett birtokleveleiket, köztük a káptalan és [IV.] László király [1289. évi] privilégiumait (CDTrans I. 455. sz.), és kötelezettséget vállalnak arra vonatkozóan, hogy őt megőrzik az elődeik által neki adott Evrke birtoknak a káptalan [1318. október 14-i (CDTrans II. 312. sz.)] és a