Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
46 1360. március 18-március 20. Kolusmonostura-i Szűz [Mária]-egyház konventje oklevelében leírt határai között, vagy - ha ezt nem tennék - bírság terhe alatt, saját költségükön állítanak határjeleket. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73680. — XVIII. századi hibás másolata (1306. március 16-ra keltezve), uo.: DL 73632. □ Közlés: TelOkl I. 112-113. — DocRomHist C, XI. 480-481 (román fordításban is). □ Regeszta: AOkl II. 21-22. sz. között. 28. 1360. március 18. (IV. f. p. Letare) A Clusmunustra-i Szűz [Máriaj-monostor konventje Gumbas-i (d) Domokos magister kérésére függőpecsétje alatt, privilegiális alakban átírja 1347. július 14-én kelt, hátlapján megpecsételt, saját pátens oklevelét (CDTrans III. 412. sz.). Eredeti, hártyán, függőpecséttel, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73679. □ Közlés: TelOkl I. 113. — DocRomHist C, XI. 481-482 (román fordításban is). 29. 1360. március 20. (XIII. Kai. Aprilis, an. XIX.) [I.] Lajos király, megemlékezve Maromorus-i hű románjának (Olachus): Gywla fia: Dragwsnak tárgyalások és hadjáratok alkalmával tett hű szolgálatairól, főként pedig arról, hogy Moldva visszaszerzésekor sok lázadó románt visszatérített a korona iránti hűségre (in restauratione terre nostre Moldwane plures Olachos rebellantes [et] a via debite fidelitatis deviantes iuxta suam industriosam virtutem ad constantem fidelitatem [regie] corone observandam vigili cura et indefessa solicitudine reducendo), új adomány címén örökjogon neki és általa fiainak: Gywla-nak és Ladislau-nak, valamint utódaiknak adományozza Zalatina, Hodpotokfolwa, Kopachfalua, [Dezejhaza, H[wm]iachhaza és Sugatagfolua (in Maromomso) román (Olachales) birtokokat, minden haszonvételükkel és az onnan szedett királyi juhötvened- del (provent[ibus] nostris quinquagesimalibus) együtt, hogy azokat az ország igazi, királyi zászló alatt harcoló nemeseinek (veri primi et naturales regni nostri nobiles sub vexillo regio exercituantes) módjára birtokolják. — Az oklevél Miklós esztergomi (Strigoniensis) érsek és örökös ispán, királyi kancellár keze által kelt. — Méltóságsor. Miklós esztergomi, Tamás kalocsai (Colocensis), Wgulynus Spalato-i, Miklós zárai (Jadrensis), Illés Ra- gusa-i érsek; Miklós egri (Agriensis), Demeter Warad-i, [Domokos erdélyi (Transilwa- nensis)], Miklós [pécsi, Kálmán győri (Jauriensis), Gergely] Chanad-i, László Wesprim-i, Mihály Wach-i, Péter boszniai (Boznensis), István Zagrab-i, István fráter nyitrai (Nitriensis), Tamás frater szerémi (Syrmiensis), János knini (Tyniniensis), Bertalan traui (Traguriensis), Demeter Nona-i, István lesinai (Farensis), Bálint makarskai (Macarensis), Máté sebenicói (Sibinicensis), Mihály scardonai (Scardonensis), Portiua zenggi (Senien- sis) és Radoszló Corbauia-i püspök; Konth Miklós nádor, Dénes erdélyi vajda, Lesták szlavón, Zeech-i Miklós dalmát és horvát, Miklós Machou-i bán, Imre lovászmester és Simon magister Poson-i ispán. (H. G.) Egykorú másolat, szakadozott papíron, pecsételés nyoma nélkül, a szöveg alatt folytatólagosan 1364. augusztus 27-i megerősítő záradékkal, a gyulafalvi Rednik cs lt (DF 283586). — XV. századi másolat, papíron, Sztojka cs lt (DF 275877). □ Közlés: CDHung IX/3. 159-161. — Laurian: IstRom 263-264 (mindkettő tévesen 1359-re keltezve). — Hurmuzaki 1/2. 61-62. — Mihályi 37-39. — DocRomHist C, XI. 482^485 (román fordításban is). — DocRomHist D, I. 75-78 (román fordításban is). □ Regeszta: Xenopol: IstRom III. 38 (tévesen 1359-re keltezve). — DocVal 144-145. □ Hasonmás: Filiala Maramure? 7.
