Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1372. november 9.-december 1. 401 ja át azoknak, akiket az ország szokásjoga szerint megilletnek. — A pecsét alatt: Relatio comitis Iacobi de Scepus. Eredeti, papíron, a szöveg alatt befuggesztett titkospecsét nyomával, Bethlen cs bethleni lt: DL 62732. □ Közlés: CDHung IX/4. 420-421. — DocRomHist C, XIV. 280-281 (román fordításban is). □ Regeszta: Bakács: Pest megye 879. sz. 1040. 1372. november 9. (f. III. p. oct. Omn. sanct.) A Poson-i egyház káptalana bizonyítja, hogy miután Bozyn-i Sebus fiai: János és Miklós magisterek - nőtestvéreik nevében is - anyjuk: néhai Klára asszony leánynegyedének apja: néhai Donch magister birtokaiból, vagyis a jelenleg [I.] Lajos király kezén levő Komaron várából, az uralkodó által Gunyw-i Tamás fia: János magister királyi ajtónállómestemek adományozott Walko- war/Wolkouar várból, valamint Erpal birtokból történő kiadásáért pert akartak indítani, november 8-án (in oct. Omn. sanct.) Tamás fia: János magister — a királyt is képviselve - a Buda-i káptalan kötelezőlevele értelmében színük előtt 300 dénármárkát (marcas denariorum de moneta Saracheni, marcam quamlibet cum decem pensis computando) fizetett Sebus fiainak, s ezzel igényüket teljesen kielégítette. (H. G.) Eredeti, hártyán, függőpecséttel, melynek körirata: +S ECLESIE SALVATORIS I POS[ON], DL 6073. □ Közlés: Bártfai Szabó: Pest megye 528 (hasonmással). 1041. [1372. november 18. - december 10. között] László erdélyi alvajda a Kulusmo- nustra-i Szűz Mária-monostor konventjéhez. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében különmegbízottja: Chamafaya-i Tóth (d) János alvajdai ember felbecsüli [Zyluas-i] Sumbur fia: néhai Petew Zyluas-, Eurmenes-, Septer-, Kekys- és Apathy-birtokbeli részeit, és ezeket Zyluas-i Sandur fiai: Balázs és Sandrin részére iktatja. (H. G.) Tartalmilag belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1373. január 1-jei jelentésébe, DL 26984. A leírás szerint ítéletlevél formájában volt kibocsátva. Keltezésében a terminus post quem azon alapszik, hogy Nadabi László alvajda, akit először az 1372. november 7-én említenek (név nélkül, 1. fent 1039. sz.), legkorábban november 18-i ítélőszékén gyakorolhatta bírói jogkörét. □ Közlés: DocRomHist C, XIV. 319-320 (román fordításban is). 1042. 1372. november 25. (in Sancto Emerico, in quind. Martini conf.) László erdélyi alvajda az erdélyi egyház káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Heesfolua-i Geublin fia: Jakob fiait: Ladislaust és Nikolaust vezessék be néhai Zaz (d) Johann Heesfolua birtokbeli részébe. — Kijelölt alvajdai emberek: Ramacha-i Zennyes fia: Domokos, Hegun-i Nikolaus fia: Stephan, Sarus-i Georg, Kyzd-i Nikolaus fia: Peter. — Hátlapján, azonos kéz írásával. Discretis viris et honestis, honorabili capitulo ecclesie Transsiluane, amicis suis honorandis, pro Ladislao et Nicolao filiis Iacobi filii Geublini de Heesfolua, recaptivatoria. Eredeti, papíron, zárópecsét töredékével, DL 29177. □ Közlés: DocRomHist C, XIV. 281-282 (román fordításban is). 1043. 1372. december 1. (d. sequenti Andree ap.) Schebes-i Andreas comes és Szebeni (de Cybinio/Cibinio) Yanusch comes királybírák (iudices regie maiestatis), valamint az erdélyrészi hét [szász] szék véneinek (seniores) közössége bizonyítják, hogy Martin
