Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

400

1372. [szeptember 8.J-november 7.

|T] 1035. 1372. [szeptember 8.] (in Nat. virg.) A Warad-i káptalan pátens alakban átírja az erdélyi káptalan [1300. május 3-i], Bogarthelke birtok határjárását magában foglaló, [hamis] privilégiumát (CDTrans I. 594. sz.), melyet Jakab fráter [kolozsmonostori] őrszerzetes mutatott fel előtte. (H. G.)

Kivonat a kolozsmonostori konvent okleveleinek 1427. évi jegyzékében, DL 36403, pag. 4. A leírás szerint az eredetit hártyára írták. — Napi keltezését egy 1427 körül készített papírfüzet tartotta fenn (a kolozsmonostori konvent mit: DF 275361, föl. l1), ahová a határjárás szövegét másolták. Az átírt oklevél hamis volta a keretoklevélre is a gyanú árnyékát vetíti (vö. DocRomHist C, XIV. 601). Elképzelhető, hogy a koholt privilégiummal, mely eredetiben maradt ránk (DL 28713), és amelyet - Jakó Zsigmond kutatásai szerint - épp az 1360-70- es években készítettek (LtKözl 55/1984. 127), sikerült megtéveszteni a váradi káptalant, így maga az átírás hitelesként fogadható el. □ Regeszta: CDHung IX/4. 482. — KmJkv I. 189. — DocRomHist C, XIV. 601.

1036. [1372.] szeptember 19. (apud Villam Novam, Avinionensis diocesis, XIII. Kai. Octobris, an. II.) [XI. Gergely pápa] a pécsi (Quinqueecclesiensis) püspökhöz. Gondoskodjon kanonokságról az erdélyi egyházmegyei Cluswar-i Jakab fia: Bálint fehérvári (Albensis) klerikus számára az erdélyi egyházban. (H. G.)

Eredeti regisztrumbejegyzés, Vatikáni It, RegAven, vol. 184, föl. 381v-382r (DF 290037). □ Közlés: VerArch 24/1893. 593-594 (Müller, G. E., kivonatosan). □ Regeszta: Ub II. 394. — DocRomHist C, XIV. 276.

1037. 1372. szeptember 22. (in Wysegrad, VIII. d. oct. Nat. virg.) Scepus-i Jakab comes országbíró halasztást rendel el a Waya-i nemesek és a Himfíek közötti perben. Oklevelét, pecsétje hiányában (propter carentiam sigilli nostri), Imre erdélyi vajda pecsétjével erősíti meg. (*H. G.)

Eredeti, papíron, hátlapján a vajda kisebb pecsétjével, melynek körirata: +S EMIRICVS WOYVODA TRANSILVANVS, Kállay cs lt: DL 52202. □ Közlés: Pesty: Krassó III. 123-124. — DocRomHist C, XIV. 276-277 (román fordításban is). □ Regeszta: KálLt II. 1693. sz. □ Ugyancsak Lackfí Imre erdélyi vajda pecsétnyomóját vette igénybe Oppelni László nádor 1372. augusztus 8-i (DL 96475 — DocRomHist C, XIV. 254 — NyJAMÉ 52/2010. 488 [308. sz., Piti F.]) és szeptember 14. előtt kelt oklevele (DL 52204 — KálLt II. 1695. sz. — DocRomHist C, XIV. 275-276) megerősítéséhez.

1038. 1372. október 7. (II. d. oct. Mich, arch.) A Chanad-i egyház káptalana bizonyítja, hogy Zeer-i Pousa fiai: István és Miklós magisterek, valamint Pousa fia: László fia: János tiltották Zeer-i Gooch fiait és János fiait attól, hogy Zeer-birtokbeli részeik őket illető felén Pál szebeni (Cybyenyensis [!]) préposttal megosztozzanak. (*H. G.)

Eredeti, papíron, zárópecsét töredékeivel, melynek körirata: +S [C]A[P]1TVLI [E]C[C]LI[E CENjADIEN, Festetics cs keszthelyi lt: DL 91795.

1039. 1[37]2. november 7. (in villa Aberth [!], dóm. p. Emerici conf.) [I.] Lajos király István erdélyi vajdának vagy alvajdájának. Minthogy Reche-i Balázs fia: Mihály magister tájékoztatása szerint [Reche-i] Lőrinc fia: János leánya: Klára királyi kegyből is csak ki- házasításáig maradhat meg apja birtokaiban, mégis ő Panchel (d) Jánossal kötött házassága után is meg akarja azokat tartani magának, mintha anyja jogán bírná, ezért idézze az asszonyt és férjét maga elé okleveleikkel együtt. Ha bizonyíthatják az anyai jogon való birtoklást, hagyja békében őket, ellenkező esetben azonban Lőrinc fia: János jószágait ad