Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
[1369.] június 13.-június 26. 297 744. [1369.] június 13. (IV. f. p. Bamabe ap.) Az erdélyi egyház káptalana János erdélyi alvajdához. Kérésére kiküldöttei: Mihály fia: Jakab és Henke (d) Tamás, tanú- bizonyságuk: Benedek pap (sacerdos) jelenlétében, nemesek, nemtelen emberek és papok körében vizsgálatot folytatva megállapították, hogy Booth fia: Gál fiai: János pap (presbiter), András, Kristóf (Cristhfal/Christfol) és Péter, valamint László fia: György, továbbá Beke fia: Imre és Eurke-i János Frata/Fratha-i nemesek [Jara-i Torda testvére:] György fiai: [Miklós, Gergely és Dávid] mindig is Berkenyes birtokhoz tartozó földjének legnagyobb részét jogtalanul és csalárdul maguknak foglalták le. —A vitás jószágrész határai. A quodam monte Arankuthhegese/Arankuthegese usque viam Zekulhuth/Zekuluth et per eandem viam ad monticulum circa rivulum Almatelekpathaka/Almatelekpataka, deinde usque lacum Sylaktougathya/Sylagtougathya, a quo ad magnum aciem versus terram Chehteluk vocatam existentem per Beerch/Berch eundo usque ad duas acies montium. Tartalmi ái Lépes János erdélyi vajda 1369. szeptember 22-i oklevelében (764. sz.), Suky cs It (DF 255306- 255307). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 637-638, 640-641 (román fordításban is). 745. [1369.] június 23. (V. d. f. III. a. Nat. Ioh. bapt.) A Clusmonostra/Clusmonostora-i Szűz Mária-monostor konventje János erdélyi alvajdához. Kérésének megfelelően Chan/Chaan-i György fia: Gergely, maga mellé véve Wysa/Wyssa-i Salamon fia: István alvajdai és János frater pap (presbiter) konventi kiküldöttet, június 21-én (f. V. a. Nat. Ioh. bapt.) megkísérelte Berekenyes birtok hatáijárását és iktatását Fratha-i felől, az Arankuthhegese/Arankuthegese [nevű hely] környékén új hatáijelek állítását, de ez utóbbinak Fratha/Frata-i Gál fia: András, László fia: György és Beke fia: Imre ellentmondott, amiért őket július 1-jére (ad oct. Nat. Ioh. bapt.) az alvajda elé idézte, hogy tiltakozásuk okáról számot adjanak a nevezett Gergelynek. Tartalmi ái Lépes János erdélyi alvajda 1369. szeptember 22-i oklevelében (764. sz.), Suky cs It (DF 255306- 255307). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 636-637, 639 (román fordításban is). 746. 1369. június 26. (in silvis prope Lypche, in loco venationis nostre, III. d. Nat. Ioh. bapt.) [I.] Lajos király elrendeli, hogy udvari lovagját (aule miles): Doboka-i László magistert egyelőre hagyják meg a Doboka vármegyei Inakhaza birtokában, melyet jó ideje neki adott azon a címen, hogy a vámépeké és kikiáltóké volt (nomine possessionis hominum castrenses et clamatorium), de most az erdélyrészi nemesek kérésére János fia: Mihálynak adományozott, mert azt állította, hogy elődei nem kikiáltó vámépek, hanem várhoz tartozó nemesek voltak (sui predecessores non homines castrenses clamatores, sed nobiles castrenses preiuissent), és Inakhaza-t örökjogon birtokolták. Amikor rövidesen az erdélyi részekbe megy, személyesen vizsgálja meg a dolog tényleges állását, és tesz igazságot az ügyben. — A pecsét alatt: Relatio [magistri Petri] Zudar. Eredeti, papíron, a szöveg alatt befüggesztett gyűrűspecsét töredékeivel, Teleki cs mvhelyi It: DL 73729. 747. 1369. június 26. (in Jeneu, f. III. a. reg. Lad.) Petheu fia: Miklós magister Doboka-i ispán, valamint szolgabírái: Jakab fia: Mihály és Raphael fia: Tamás bizonyítják, hogy Wos (d) István magister szentegyedi (de Sancto Egidio) nemes tiltakozott előttük amiatt, hogy a Phyzes-i bíró: Sándor fia: Miklós nem szolgáltatott igazságot famulusának:
