Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
296 1369. június 9.-június 11. vizsgálatot folytatva megállapították, hogy Booth fia: Gál fiai: János pap (presbiter), András, Kristóf (Cristhfal/Christfol) és Péter, valamint László fia: György, továbbá Beke fia: Imre és Eurke-i János Frata/Fratha-i nemesek [Jara-i Torda testvére:] György fiai: [Miklós, Gergely és Dávid] mindig is Berkenyes birtokhoz tartozó földjének legnagyobb részét jogtalanul és csalárdul maguknak foglalták le. — A vitás jószágrész határai: A quodam monte Arankuthhegese/Arankuthegese usque viam Zekulhuth/Zekuluth et per eandem viam ad monticulum circa rivulum Almatelekpathaka/Almatelekpataka, deinde usque lacum Sylaktougathya, a quo ad magnum aciem versus terram Chehteluk vocatam existentem per Beerch/Berch eundo usque ad duas acies montium. Tartalmi ái Lépes János erdélyi alvajda 1369. szeptember 22-i oklevelében (764. sz.), Suky cs It (DF 255306- 255307). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 637, 640 (román fordításban is). 741. 1369. június 9. (sab. p. oct. Corp. Chr.) Az erdélyi káptalan Akus fia: Tamás Bo- lya-i nemes kérésére átírja saját 1368. március 26-i pátens oklevelét (669. sz.). Eredeti, hártyán, hátlapján befuggesztett pecsét nyomával, DL 29702. — Ái a gyulafehérvári requisitorok 1615. május 13-i oklevelében, az erdélyi káptalan hiteleshelyi It, Protocolla, vol. XXIV, pag. 469-470. □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 604-605 (román fordításban is). □ Regeszta: ErdKáptJkv 37. sz. 742. 1369. június 9. (sab. p. oct. Corp. Chr.) A Clusmonostra-i konvent bizonyítja, hogy amikor a király parancsára Bord fia: János királyi ember, Imre frater pap konventi kiküldött jelenlétében, június 7-én (f. V. p. Corp. Chr.) be akarta vezetni [Haranglab-i Pál fia:] Mihály fia: Jakabot unokabátyjának (fr. p): Bezthur fia: néhai Domokosnak a birtokaiba, Chyfud-i Balázs fia: János fia: János és özvegy anyja: Anna személyesen, továbbá Hydeguyz-i Akus fia: Tamás felesége: Orsolyának a nevében jobbágyuk: Tamás villicus az iktatásnak ellentmondott, amiért őket Domokos Galfalua-i jószágrészén július 1-jére (ad oct. Nat. Ioh. bapt.) Imre erdélyi vajda és Zonuk-i ispán színe elé megidézte. Tartalmi ái Lépes János erdélyi alvajda 1369. szeptember 22-i oklevelében (765. sz.), DL 29703. □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 642-643, 644 (román fordításban is). 743. 1369. június 11. (in Wissegrad, in Bamabe ap.) [I.] Lajos király a főpapok, bárók, ispánok, várnagyok, nemesek, városok, szabad falvak bíráinak tudomására hozza, hogy a Coloswar-i Szűz Mária-egyház apátságát és konventjét, Szűz Mária iránti áhítatos érzéseitől indíttatva, abban a kiváltságban részesítette, hogy az apátság jobbágyai és az azok módján élő birtoktalan serviensei felett (iobagiones et servientes eorum impossessionatos in quibuslibet possessionibus ipsorum more aliorum iobagionum commorantium), a bűnügyek kivételével, minden ügyben csak az apát vagy officialisa ítélkezhet. Ha ők a jogszolgáltatást elmulasztanák, panasszal a királyhoz vagy az erdélyi vajdához lehet fordulni jogorvoslatért. Ái I. Ferdinánd király 1563. (?) évi, állítólag Kolozsvár város részére készített oklevelében, melynek szövegét a Hevenesi-gyűjtemény őrizte meg (tom. V, pag. 194). Kritikájára lásd. CDTrans III. 1135. sz. □ Közlés: CDHung IX/4. 159-160. — DocRomHist C, XIII. 605-606 (román fordításban is).
