Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
248 1367. május 26. ten kedvezéséből, őt emelte a vajdai tisztségre (nos per regiam benignitatem, favente Dei dementia, in honore ipsius woyuodatus fuissemus sublimati) [1367.] március 10-én (in oct. Cynerum) az ország főpapjaival, báróival és nemeseivel együtt tartott ítélőszékén Kwsal-i Jakab fia: Lászlónak királyi levéllel meghatalmazott ügyvédje: Dénes fia: Domokos bírói megvizsgálásra bemutatta Dénes erdélyi vajda 1360. május 8-án (35. sz.), 1365. október 31-én (394. sz.) és 1366. július 8-án (499. sz.), valamint a Warad-i káptalan 1360. július 21-én kelt oklevelét (50. sz.). Dénes fia: Domokos azt is előadta, hogy Dénes vajda [1366.] október 6-án (in oct. Mich, arch.) az ország báróival és főpapjaival együtt ez ügyben ítéletet hozott ugyan, de a felek akkori akadályoztatása és Dénes vajda halála következtében (propter obitum et solutionem corporis prescripti Dionysii woyuode) az ítéletlevelet már nem lehetett kiállítani. Ezt az októberi tárgyaláson szintén részt vevő Benedek magister, akkor Dénes erdélyi vajda, most pedig az ő [Miklós vajda] ítélőmestere is igazolta, elmondva, hogy — miután Karachun (d) Jánosnak a Clusmunustra-i konvent előtt meghatalmazott ügyvédje: Illés fia: István kijelentette, hogy a bemutatott okleveleken kívül más bizonyítékuk nincsen — Dénes vajda az ügyben az alábbi ítéletet hozta: a felek részére kirendelt vajdai emberek [1367.] április 7-én (in quind. Med. quadrag.) Mon-on először Karachun (d) Jánost vezessék be a Warad-i káptalan pátens oklevele szerinti, keletről Demeter, nyugatról pedig Farkas fiai: Péter telkével szomszédos házhelybe, ha annak fekvése és kiterjedése megállapítható. Ha ez nem tisztázható, tudakozódjanak Mon lakóitól, hogy hol feküdt egykoron Demeter és Farkas fia: Péter telke, és mekkora a köztük levő terület szélessége és hosszúsága. Ha ez nem volna kideríthető, akkor annyi földet mérjenek Mon-on Karachun (d) Jánosnak, amekkorák a többi telkek a faluban. Ezután más fogott bírákkal együttesen mérjék fel és becsüljék meg a még ekkor is Karachun (d) János kezén maradt terület nagyságát, milyenségét és termékenységét. Miklós vajda tehát, elődje rendelkezését mindenben jogszerűnek találván, a fentiek elvégzésére 1367. március 10. után a Warad-i káptalant kérte fel (588. sz.). Ezt követően a május 1-jére (oct. Georgii mart.) kitűzött határnapon Jakab fia: Lászlónak királyi oklevéllel megbízott ügyvédje: Meneu-i István fia: Miklós bemutatta Karachun (d) Jánosnak a Clusmunustra-i konventben meghatalmazott képviselője jelenlétében a Warad-i káptalan 1367. április 13- i jelentését (598. sz.). Ekkor, a bíróság kérdésére, hogy a jelentésben foglalt iktatásnak Karachun (d) János kíván-e ellentmondani, ügyvédje: Illés fia: István tagadólag válaszolt. Bár Dénes erdélyi vajda előtt Karachun (d) János még azt állította, hogy az anyjától ajándékba kapott telken kívül semmit sem foglalt el Jakab fia: László Mon-i birtokrészéből, és ezt oklevelekkel is igazolni tudja, ügyvédje: Imre most kijelentette, hogy a kérdéses telek ajándékozásáról szólón kívül Mon-ra vonatkozó több írásos bizonyítékuk nincsen. Mindezek alapján az ország báróival és nemeseivel együttesen a keletről István fia: Demeter, nyugatról pedig Farkas fia: Péter telkével szomszédos Mon-i házhelyet, a kápolnában levő kegyúri joggal együtt Karachun (d) Jánosnak ítéli, de az általa elfoglalt másik tíz házhely és a Szűz Mária tiszteletére emelt ottani kápolna bitorlásáért Mon-i Jakab fia: Lászlóval szemben elmarasztalja ezek becsértékén. Eredeti, hártyán, fiiggőpecsétje elveszett, Vay cs berkeszi lt: DL 96428. □ Regeszta: NyJAMÉ 52/2010. 473- 474 (256. sz., Piti F.).
