Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

1364. január 2 5.-február 3.

119

tatása szerint határolják el egymástól Boyun és Chahul birtokokat, a vitásnak maradt földet királyi mértékkel mérjék fel vagy szemre becsüljék meg, majd értékeljék fel, és minderről május 1-jére (ad oct. Georgii mart.) a királynak tegyenek jelentést. (H. G.)

Ai Szapolyai István nádor 1499. február 7-i oklevelében, amely XVIII. századi zavaros másolatban maradt fenn, DL 38753. A szövegből kimaradt az ügy tárgyalásának időpontja; megállapításánál figyelembe vettük, hogy ebben az évben Bebek István országbíró legtöbbször a vízkereszt nyolcadán (január 13.) kezdett törvényszékéről halasztott pereket május 1-jére (DL 5178, 5279; HOkm V. 140-142; KálLt II. 1491-1493. sz.; DocRomHist C, XII. 210; NyJAMÉ 52/2010. 456 [199. sz„ Piti F.]; DF 207282, 207285, 208606, 235736), jóllehet a február 9-i (DL 91698), február 28-i (DL 5165), sőt március 31-i (DL 5294) ülésszakokról is ismerünk a fenti határidőre elnapolt ügyeket.

251. 1364. január 25. (Posonii, in Conv. Pauli ap.) [I.] Lajos király, tekintettel specialis káplánjának: János Kykwllew-i föesperesnek, Miklós esztergomi érsek általános helynökének a királyi nagyobb kancelláriában tanúsított hűségére, pátens alakban átírja a szepesi káptalan 1360. március 11-i pátens oklevelét (25. sz.), új adományként megismételve az abba foglalt birtokadományt. — A pecsét alatt: Commissio palatini et de eius consilio et relatio ducis Opulensis et Petri Zudor. (*H. G.)

Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét nyomával, DL 5179. □ Regeszta: Sz 27/1893. 14-15 (Pór A.). — DocRomHist C, XII. 214.

252. 1364. január 29. (in Gyalou, f. II. a. Purif. virg.) Domokos erdélyi püspök, szent- mihálykövi (de Lapide Sancti Mychaelis) vámagya: Gergely fia: Tamás magister kérésére, nagyobbik pecsétje hiányában gyűrüspecsétje alatt átírja elődje: András erdélyi püspök 1325. május 11-i, a Sard-i püspöki népek vagy jobbágyok szabadságát megerősítő, fug- gőpecsétes pátens [!] oklevelét (CDTrans II. 518. sz.), abból a célból, hogy az ottani lakosság száma növekedjék. Oklevelét utóbb nagypecsétjével is kész ellátni.

Eredeti, hártyán, hátlapján gyűrűspecsét nyomával, a kolozsmonostori konvent mlt-ban (DF 275163). □ Közlés: Transilvania 4/1871. 266 (Moldovanu, St.). — Ub II. 206. — DocRomHist C, XII. 215-216 (román fordításban is). □ Regeszta: KmLt 36. sz. (tévesen január 28-ra keltezve).

253. 1364. febmár 2. (IV. Non. Februarii, an. XXIII.) I. Lajos király megerősíti és privilegiális alakban átírja saját 1364. január 21-i oklevelét (249. sz.) Móric fia: Simon magister javára tett birtokadományáról.

Tartalmi ái Garai Miklós nádor 1409. március 13-i oklevelében, DL 31053. □ Közlés: CDHung X/4. 865. — DocRomHist C, XII. 219 (román fordításban is).

254. 1364. febmár 3. (III. Non. Februarii, an. XXIII.) [L] Lajos király a Boszniában (in regno nostro Bozne) elhatalmasodott patarénusok és eretnekek kiirtására vezetett hadjárata idején Miklós nádor Wzura-i táborából Miklós esztergomi érseknek, királyi kancellárnak az őrzésre kirendelt familiárisai által ellopott kettős pecsétnyomója, valamint [L] Károly királynak a koronázásakor vésetett, de a visszaélések miatt később összetöretett első, továbbá Havasalföldén (in partibus Transalpinis) elvesztett második pecsételnyomója alatt kelt, utólag meg nem erősített privilégiumok és pátensek kötelező bemutatása so-