Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1363. március 5.-április 9. 101 hogy küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Barcha fia: Pál fia: Simon, Baranya-i (d) János vagy Szentkirályi (de Sancto Rege) Mihály fia: Jakab kijelölt alvajdai emberek egyike iktassa Zalasd-ot Musath fia: Ladislau és fiai részére, nem véve figyelembe az alperesek ellentmondását. (H. G.) Eredetije 1846-ban állítólag a Zalasdi cs lt-ban volt, jelenleg azonban nem fellelhető, csak XIX. századi másolata Kemény József kéziratos okmánytárában (DiplApp III. 18). A szöveg alaposabb vizsgálata megerősíti Mályusz Elemér gyanúját, miszerint Kemény hamisítványáról van szó (LtKözl 59/1988. 209-210). Az eredeti hiánya mellett erre utal a zavaros szerkezet (a pátens és a zárt okmányok sajátosságainak keveredése), a viszonylag szűkszavú fogalmazás és a szokatlan keltezés (VI. f. ieiunio ineunte I.). Nehezen értelmezhető az alvajda fenti bíráskodása is: oktavális törvényszék nem lehetett, mert nem ünnep nyolcadán és nem Szentimrén tartották; nem hátszegi várnagyként járt el (vö. 40. sz.), hiszen Zalasd nem ebben a kerületben feküdt; végül pedig parciális közgyűlésről sem beszélhetünk, mert ilyenekre 1340 után már csak a sajátos jog szerint működő Hátszegben van példa, a hunyadi nemesség azonban már régóta a hét vármegye tordai közgyűlésére járt. Közgyűlést az alvajda egyébként is csak vajdai megbízásból tarthatott volna, Lackfi Dénes vajda megemlített mandátuma viszont nem erre vonatkozik. Az oklevelet Kemény nyilván az alvajda e napon kelt, Fejér 1834. évi közléséből ismert hiteles oklevelének (189. sz.) kibővítésével koholta a kenézi bíráskodásról és birtokjogról vallott nézetei alátámasztására. □ Közlés: Kurz: Magazin 2/1846. 300-302 (Kemény J.). — Transilvania 4/1871. 239- 240 (Moldovanu, §t.). — Hurmuzaki 1/2. 72-74. — DocRomHist C, XII. 130-133 (román fordításban is). □ Regeszta: Turul 12/1894. 144 (Kis B.). — DocVal 164. 191. 1363. március 5. (in Oculi) A Kolosmonustra-i Szűz Mária-egyház konventje bizonyítja, hogy Gerev fia: Leukus Zamusfalua-i nemes a Zamusfalua-n saját költségén épített kúriáját - szavatosság vállalása mellett - örökre átengedte unokatestvérének (fi. p.): Miklós fia: Jánosnak, és ezért nyolc éven át élvezheti ennek a Wasarhel-i vámban levő részét. Eredeti, papíron, hátlapján befuggesztett pecsét nyomával, DL 26863. O Közlés: DocRomHist C, XII. 134-135, 532 (román fordításban is, hasonmással). 192. 1363. március 22. (in Sancto Emerico, in quind. Med. quadrag.) Péter erdélyi alvajda Kolus vármegye szolgabíráihoz. Egyikük tartson vizsgálatot Ottó Kolusmonustra-i apát és konventje panasza ügyében, miszerint Zekul (d) László, Almas királyi birtok officialisa, elfoglalta Bogarteluk, Egeres és Jegenye nevű birtokaik összes erdejét és szántóföldjét, s ha jobbágyaik oda mint telkeik (sessiones) tartozékaira vetni vagy fát gyűjteni kimennek, őket javaiktól és ruháiktól megfosztja, szekereik vagy ekéik elé fogott ökreiket elveszi. Ezenkívül László kiküldött famulusai: Gergely, Dénes, Chylle (d) Miklós és mások az apát Bogarteluk-i jobbágyaitól nyolc juhot és kilenc kecskét vettek el, és azok pásztorait kezükön-lábukon megkötözve az erdőben hagyták elpusztulni; máskor pedig Egeres-ről négy ökröt, Jegenye-ről pedig négy ökröt és 25 disznót hajtottak el. A fenti hatalmaskodások következtében a három birtokról 60 háznépnyi (mansio) jobbágy elköltözött, s az ottmaradottak is távozni készülnek. (H. G.) Belefoglalva Kolozs vármegye hatóságának 1363. április 12-i jelentésébe (194. sz.), DL 28914. Mályusz Elemér tévesen nyilvánítja Kemény József hamisítványának (LtKözl 59/1988. 211). □ Közlés: Transilvania 4/1871. 255 (Moldovanu, §t.). — Hurmuzaki 1/2. 81-82. — DocRomHist C, XII. 136-137 (román fordításban is). 193. 1363. április 9. (in oct. Pasche) A Clusmonustra-i Szűz Mária-egyház konventje, kiküldöttjének: Simon frater papnak a jelentése alapján, bizonyítja, hogy Veres (Ruphus)
