Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
102 1363. április 12—április 14. Tamás fiai: János és László ScentJuan/ScenthJuan-i nemesek apjuk özvegyének: Ilona asszonynak, aki Indal-i néhai Bogár (d) Istvánnak a leánya, teljesen kifizették a hitbérét és jegyajándékát, illetve az apjuk által végrendeletében reáhagyott javakat, hites személyek előtt átadva neki egy jó posztóval bevont és [fém]lapocskákkal gazdagon díszített hermelinbundát, egy jó köntöst, egy övét, ménesbeli hét kancát csikóstul és negyven birkát bárányostul (unam mastrucam ermellinam de bono panno contextam et cum multa lamina diligenter ornatam, unum bonum pepulum, unum balteum, septem equas equatiales cum totidem poledris suis et quatraginta oves cum suis agnellis). Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett pecsét töredékével, melynek körirata: S CONVENTVS BTE VIRGINIS D COL’MONOVRA, hátlapján Huszti András kézírásával regeszta és levéltári jelzet. Eszerint eredetileg a Wass cs lt-hoz tartozott, ahonnan Nagy Jenő gyűjteményébe került (vö. EM 49/1944. 277 [Entz G. - Jakó Zs.]), jelenleg a SSztGyNLt őrizetében (DF 278739). □ Közlés: DocRomHist C, XII. 145-146 (román fordításban is). □ Regeszta: WassLt 129. sz. 194. 1363. április 12. (in Kolus, f. IV. p. oct. Pasee dom.) Kolus vármegye szolgabírái: Suuk-i Domokos fia: János és Buda-i György Péter erdélyi alvajdának. 1363. március 22-i parancsára (192. sz.) egyikük: György vizsgálatot tartott a szomszédos nemesek, nemes asszonyok és más, módos vagy szegény közemberek körében, és megtudta, hogy Zekul (d) László Almas-i officialis valóban elfoglalta az [Ottó kolozsmonostori] apát és kon- ventje Bogarteluk, Egeres és Jegenye nevű birtokaihoz tartozó erdőket és szántóföldeket, ezeket Almas királyi birtokhoz csatolta, és a nevezett falvakból oda fáért vagy aratás végett kimenő jobbágyokat lemezetelenítve és kifosztva elűzte, szekereik és ekéik elé fogott ökreiket és lovaikat elvette; kiküldött familiárisai pedig a panaszosok jobbágyaitól ökröket, kecskéket és kocákat (scrophas) hajtottak el, mely hatalmaskodások nyomán 60 ház- népnyi (mansio) jobbágy immár elköltözött a három birtokról, s a többi sem hajlandó ott maradni. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Nobili viro et honesto, Petro viceuoyuode Transsiluano, domino eorum plurimum reverendo, pro domino Ottone abbate de Kolus- monustra, et suo conventui de eadem, contra Ladislaum dictum Zekul officialem de AI mas, super facto occupationis silvarum et terrarum arabilium ac ablatione bovum, caprarum et porcorum ac aliarum iniuriarum interius expressarum, inquisitionalis. (H. G.) Eredeti, hártyán, két zárópecsét nyomával, DL 28914. Az eredeti oklevél megléte cáfolja Mályusz Elemér véleményét, miszerint a szöveg Kemény József hamisítványa lenne (LtKözl 59/1988. 211). □ Közlés: Transilvania 4/1871. 254—255 (Moldovanu, §t.). — Hurmuzaki 1/2. 81-82. — DocRomHist C, XII. 146-148 (román fordításban is). 195. 1363. április 14. (f. VI. p. oct. Passce) A Kolusmonustra-i Szűz Mária-egyház konventje pátens oklevelébe foglalja István Monoros-i plébános és a vidék alesperese (vicearchidiaconus provincie eiusdem), Velkun fia: László Kayla-i nemes és Péter fia: András Sumkerek-i hospes bevallását Gumbasy (d)/Gumbas-i Domokos Sumkerec-i nemesnek jelenlétükben tett végső rendelkezéseiről. Eszerint Sumkerek nevű vásárolt vagy zálogbirtokát, mely felesége leánynegyedeként került Gelet fiaitól az ő kezére, pénze visszatérítése nélkül, örökre Geleth fia: Lászlónak és testvéreinek (fr. u.) hagyta. Unokáinak: Herepe-i Péternek és Tate-i Istvánnak 20 Ft-ot adott át, továbbá két közepes minőségű mellvasat (panceria) és egy négylovas szekeret hagyott rájuk, hogy a jelenlegi királyi
