Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Rátát nb. Domonkos fia Roland

91

a földje. Datum anno grade mill[esimo ducentlesimo quinquagesimo primo, Posonii.

Eredeti: 20,2 « 12 cm, hártyája erősen rongált, pecsétje zsinórostól hiányzik - DL 40028. (Gyűjteményekből, Magyar Nemzeti múzeumi törzsanyag)

Tartalmilag átírta: Kaplai János országbíró 1394. > Pásztói János országbíró 1395. dec. 4.: Slovensky národny archív (Szlovákia), Pozsonyi káptalan hiteleshelyi levéltára: Oklevelek 36. 1. 9. (DF 227504.)

Kiadása: HO VII. 40-41.; Szentpétery 1927. 69-70.; CDS II. 265.

Az elmosódott írású és szakadozott oklevél aljáról le lett tépve a pecsétzsinór, csakúgy, mint Roland 1250. dec. 4-i okleveléről (80. sz. reg.), ám az 1880. évi kiadás szerint még „függő pecsét nyomaival" volt látható, ami legalábbis a pecsétzsinór meglétét feltételezi (HO VII. 41.). A tartalmi átírásnál a DL-DF 5.1 adatbázis a közvetlen átíró oklevelet is Kaplai János országbírónak tulajdonítja 1394. dec. 5-i keltezéssel, ám a kibocsátó Pásztói János („Nos comes Joannes filius Dominici de Pel- su [!]").

_______________________________________ 81

1251

Roland nádor 1251-re datált oklevelét (HO VIII. 57.) lásd 97. sz. regesztában.

1252. febr. 18. - Pozsony- (Nos Rolandus palatínus et comes Posoniensis): Jakab, dömölki apát (Jacobus abbas ecclesie Sande Marie de Demunk) együtt az apátság kegyuraival: Tamás fia: Mártonnal és Merse fiai: Gergellyel és Fábiánnal a színe előtt megvádolták Papa fia: Mártont, hogy elfoglalta és illetéktelenül magánál tartja az egyháznak egy Kamond (Kamund) nevű 3 eké- nyi földjét, a hozzá tartozó réttel, a Marcalnál (in Morzol) bírt vízrész- szel és a rajta lévő szolgálókkal (servitor) együtt. Márton szerint a föld mindig is az ő öröklött birtoka volt, a lakosai pedig az ő örökjogon bírt libertinus-ai. Miután a per hosszú ideje zajlott, a nádor, ahogy a per rendje megkívánta (sicut ordo rei exigebat), párbaj általi bizonyítást ítélt. A kitűzött határnapon a bajvívók már a küzdőtéren álltak, amikor [IV.] Béla király engedélyével és fogott bírák közbenjárásával a következő megegyezés született a felek között. Kamond az egyház tulajdonába kerüljön vissza a lakosaival együtt, ám az apát térítse meg Mártonnak a föld vármegyebeliek becslése szerinti árát. A föld minden egyes lakosáért egy márkát (pro singulis singulas marcas) fizessen az apát, ahogy a libertinus-oknál szokták (more libertinorum), de 20 ember fizetés nélkül kerüljön át az egyház jogába. Elérkezvén a kifizetés megegyezés szerinti határnapja, a felek megjelentek a nádor színe előtt, ahol Márton élőszóval előadta, hogy az apát mindenben kifizette őt, és az apát sem támaszt semmilyen követelést vele szemben. A nádor így a földet a szolgálókkal együtt az egyháznak ítélte örökös birtoklásra. A szolgálók neve a következő: Iván, Máté és a fia: Péter, Tamás és fiai: Timót, András, Syle és Buhtus, továbbá Fernes és Márk, Moyk és fiai: Lőrinc, Voccha, Much és Chege, Lőrinc fia: Miklós, Darka és fia: Mura, Gergely és fia: Farkas, ezen kívül Fábián, Mihály, Cheke, Emirih, Pouka,