Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
90 Rátát nb. Domonkos fia Roland 1249 Fejér György, majd az ő nyomán Knauz Nándor 1249. év alatt közli Miklós nádor oklevelének regesztáját, amelyben a nádor a garamszentbenedeki apátság népei számára mentességet biztosított mások bíráskodásával szemben (CD IV/2. 56.; MES I. 381.). Az oklevél nem létezik, Fejér Gilétfi Miklós nádor 1349. évi ugyanezen tárgyú oklevelével tévesztette össze, lásd PRT XII/B 100- 101.; Gilétfi Miklós 1349. július 2-i oklevele: DF 237063. (MES III. 687-688.). A nádor egyébként nem közvetlenül adta ezen kiváltságokat, hanem megerősítette (többek között) és átírta I. Károly ilyen tárgyú 1328. évi adományát, lásd AOkl XII. 132. sz. 1250. dec. 4. - Ótva- (Nos Rolandus palatínus et comes Posoniensis): a csallóközi udvarnokok századosai (centuriones uduornicorum in Chollocuz): légi (de Leeg) Bulsu, patonyi (de Poton) Ebes, féli (de Feel) Beca, patonyi (de Poturi) Mihály, egy másik Patony faluból való Poka, patonyi Tek és Heten, pákái (de Paka) Cheeth, étéi (de Ete) Ereus, tejedi (de Teyed) Dexe, lúcsi (de Luchey) Moxa, gellei (de Gala) Putus és Zeroa-i Péter bevádolták a színe előtt nádasdi (de Nadast) Mihály fiait: Ivánt, Éliást és Chena-t, hogy ők is udvarnokok. Ám a csallóközi udvarnokok ispánja: Paka és a nevezett századosok vizsgálata alapján világos lett, hogy nem udvarnokok, hanem szabadok, és földjüket is régtől fogva használják. Ezért a nádor megerősítette őket szabadságukban. Datum in villa Oltua in dominica ante festum sancti Nicolay proximo, anno dominice incarnationis millesimo ducentesimo quinquagesimo. Eredeti: 19,5 * 10,5 cm, pecsétje zsinórostól kiszakadt és hiányzik - DL 37459. (Családi levéltárak, Olgyay család) Kiadása: Bartal 1860. 33-34.; ÁÚO II. 216. (Bartal nyomán); HOkl 18-19.; CDS II. 246-247. Fordítása: Bartal 1860. 34. 1. jz.; Levéltárak 136-137. Az oklevél aljából jelenleg félkörívben hiányzik az a rész, ahová a pecsétzsinór volt befüggesztve, ám 1879-ben még nem volt kivágva. A szövegét ekkor átíró Nagy Imre még „sárga-vörös selyem zsinóron függött pecsét nyomaival" látta a diplomát (HOkl 19.). Az oklevél az Olgyai család hagyatékából került elő, de a kelethelye valószínűbben Ótva, lásd ÁMTF II. 614. 80 1251 - Pozsony- (Nos Rolandus palatínus [et com]es Posoniensis): amikor a gellei udvar- nokokat elidegenítették [Pozsony megyétől] (udwornici [de] villa Gala fuisset alienati in exilium), földjüket Buda fiai: Márton és Ondoch ud- varnokispánok maguknak bitorolták el. Amikor Roland nádorságának idején az udvarnokok visszatértek, a nádor nekik adta vissza a Buda fiai által elfoglalt földet, úgy, ahogyan azelőtt is birtokolták. Ám a nádor megtudta, hogy a visszaadás során az udvarnokok a saját földjük címén magukhoz vettek 25 holdnyit Buda fiainak örökségi jogon bírt földjéből is, amelyet Pál nevű poroszlójával visszaadott azoknak, úgy, hogy a poroszló leválasztotta azt az udvarnokok földjéről, beszámolva a nádornak a határairól: Barus víz (aqua); ingovány; Buda fiainak
