Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

84

Kán nb. Gyula fia László / Tűrje nb. Dénes fia Dénes

(1242-1245)

1245- oklevelében (coram predicto Ladizlao comite palatino... sicut in litteris eiusdem vidimus contineri) elítéli Thadeuka fia: Thadeukát Zlaudus pozsonyi prépost Szántó (Zamptov) nevű birtokának a tatárjárás alatt történő feldúlásáért és az ezzel járó 80 márkányi károkozásért.

Említi: Tűrje nb. Dénes nádor 1248.: 76. sz. reg.

___________________________________________ 71

Tű

rje nb. Dénes fia Dénes (Dyonisius palatínus et comes Symigiensis): [Justus] bakonybéli apát (abbas ecclesie de Bel) a nádori poroszló: salamoni (de Solomuri) Márk segítségével a nádor színe elé idézte a pápai udvarnokok Ozorsukán lakó utódait (liberos udornicorum de Papa, de villa Ozorsuka): Athya-t és Damjánt, mondván, hogy az apátság malmai körül lévő 25 holdnyi földet egy darabka réttel együtt elfoglalták. Azok azt mondták, hogy ott az egyház a két malmon kívül semmilyen földet nem birtokol. Erre az apát bemutatta a [IV.] Béla király által rendelt bíráknak: Csák soproni, Hoholt vasvári és Demeter Csanádi ispánnak az oklevelét (litteras Chac comitis de Suprun, Hoholt comitis de Ferreo Castro et Demetrii comitis de Chanad, iudicum a domino rege Bela constitutor um) azon 25 holdnyi föld visszaadásáról. Bár az oklevél elég bizonyítékul szolgált, a nagyobb biztonság kedvéért a nádor elrendelte, hogy az apát két rendtársával együtt tegyen esküt a föld ügyében. Miután a két fél a poroszló közbenjárásával összegyűlt az esküre, újólag a nádor színe elé járultak, aki a poroszlójától és a felektől megtudta, hogy az udvarnokok az apát esküje nélkül is visszaadták a földet és a rétet az egyháznak, amelynek határai a következőek: Tapolca (Toplycha-Toplicha) folyó melletti nagy fűzfa; egy (vulgo) Ketbarana scele nevű föld Ozorsuka felől egy holdnyi hosszúságban az Ana patakig (in Anasede); egy ér (er); ennek mentén (per eundem er) Szentlászló (Sancti Ladizlai) határa; tüskés bokrok; Tapolca folyó, és annak mentén körbeér. Anno dominice incarnationis M° CC° XL° quinto.

Eredeti: 19 * 10,9 + 1,5 cm, hártyáján függőpecsétnek való bevágásokkal - PBFL Konventi levéltár, Caps. 64. A (DF 207010.)

Tartalmilag átírta: Balog Miklós asztalnokmester 1255.: PBFL Konventi levéltár, Caps. 65. C (DF 207033.)

Kiadása: ÁÚOII. 185-186.; PRT VIII. 288-289.; CDB VIII/17. sz.

Regesztája: CD VII/1. 366. (lat.)

1255-ben az udvarnokok felújították a pert Balog (Sinister) Miklós előtt (PRT VIII. 292-293.). Az in Ana sede (pontosabban: Anasede) szó- kapcsolat elvileg ragozott latin névszó (sedis) is lehetne, és akkor „Ana székhelye", esetleg „Ana nyughelye" kifejezésként kellene értelmezni. Ám a folytatás úgy szól, hogy „és ugyanezen folyóvíz mentén délnek tart" (et per eundem fluvium tendit ad meridionalem), amely elárulja, hogy a magyar séd (kis patak, csermely) szót írták le. Az itt meg nem nevezett földet a Veszprém megyei, Pápától délre található Agyaglikkal azonosíthatjuk: PRT VIII. 51.

72