Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Kán nb. Gyula fia László

83

Kiadása (TÁ): Kukuljevic 1863. 83.; Kukuljevic 1872.125.; Tkalcic 1873. 84.; ÁÚO XI. 337-340.; Smiciklas IV. 274-276.

Regesztája (TÁ): Kukuljevic 1896. 491. sz.; Blagay LXII.

A tartalmi átírást hordozó 1245. évi oklevelet hamisnak nyilvánította Karácsonyi János, érveit elfogadta Szentpétery Imre (HH 20-21. 95. sz.; RA 805. sz.). Eszerint „a főpapok és országzászlósok névsora a valódival összeegyeztethetetlen. Az évszámban pedig nem lehet hibát keresni, mert a rendes és uralkodói évszám összevág". Ugyanakkor ha az oklevél dátumát egy évvel korábbra helyeznénk (1244. április 26.), akkor a teljes tanúnévsor illeszkedne a korba, de így tényleg ellentmondásba kerülnénk a kitett uralkodási évvel. Mivel a másolatban mind az évszám, mind az uralkodási év római számokkal van kiírva, ezért elvileg elképzelhető, hogy az első átíráskor valahonnan lemaradt egy „I", és felfedezve az ellentmondást, a következő másolatban hozzáigazították a másik tételt is. Az oklevél ugyanakkor tartalmilag nem feltétlen hamis: IV. Béla egy 1246. évi oklevele az itt megadományozott illetőket már az elnyert státuszukkal és birtokukkal említi, eszerint tehát meg kellett kapniuk az itteni adományokat (RA 829. sz.). Ez utóbbi oklevelet Szentpétery nem tekintette hamisnak, de megjegyezte, hogy „az 1245. ápr. 26-i hamisítvánnyal való összefüggése ezt az oklevelet is gyanússá teszi". Az adományt tartalmilag létezőnek fogadta el Zsoldos Attila és Weisz Boglárka is (Weisz-Zsoldos 2010. 476.). Mivel mindkét oklevelet a Liber Privilegiorum őrizte meg, ezért nem kizárható, hogy tényleg egyszerre hamisították őket, és a tartalmi átfedések innen erednek. Magunk óvatosságból hamisnak nyilvánítottuk a nádori oklevelet is, de arra mindenképpen fel kell hívni a figyelmet, hogy ha tényleg csak egy évvel lenne elcsúszva a keltezés, akkor semmi olyan tényezőt nem találnánk, ami gyanússá tenné a szöveget.

_________________________________________ 69

(1243-1245)- oklevele alapján (per litteras Ladizlai palatini) Chom fia: István mester és fivérének: Mihálynak a fiai birtokolják Erd (Érd) földet és az ottani sziget harmadrészét, amelyet Thadeus fia: Jánostól vásároltak meg.

Említi: F. fehérvári őrkanonok: DL 82950. (Családi levéltárak, Zichy család, zsélyi 218. B. 21.)

Kiadása (Emi): Zichy I. 27.

Regesztája (Emi): Bártfai Szabó 1938. 66. sz.; Bakács 1982. 138. sz.

Az adásvétel - más oklevelek alapján - 1243-ban történt (lásd AMTF IV. 570.), amelyet aztán több oklevélben is megerősítettek 1244 folyamán. László oklevelének is ez a legvalószínűbb keltezési éve, de elvileg a tágabb időszak is szóba jöhet. Az 1243. évi adásvételben egyébként még a sziget feléről (medietatem cuiusdam insule: ÁÚO VII. 140.) írtak, míg az itteni, 1270-1272 között kiállított említő oklevél már a harmadáról.

70