Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

82

Kán nb. Gyula fia László

nekik 15 ezüstmárkáért örökös birtoklásra. A föld határai: egy Varsány (Wosiari) faluhoz vezető ösvény; nagy völgy; Barabás szőlője; rét; határjel a falu végén (in fine vilié); More nevű erdő; Hánta (Hunta-Huntha) falu földje; Répás (Répás) falu földje; Herbort földje; György földje; amelynek mentén körbeér. A nádor pedig megparancsolta a hívének: Simon mesternek, hogy a föld birtoklásába vezesse be Detha-t és Gergelyt. Datum Jeurini, anno gratie M° CC° XL0!!!!0.

Átírta: IV. Béla 1244. márc. 23. (RA 759. sz.): PBFL Pannonhalmi főapátság hiteleshelyi levéltára 7. (DF 274091.)

Kiadása (Á): CD IV/1. 309-312. (kihagyásokkal és hibákkal); Mons Sacer I. 456-457; CDB: A pannonhalmi hiteleshely kiadványai - Árpád- és Anjou-kor - Kiegészítések

A király megerősítő oklevele szintén Győrben kelt, ugyanazon szavakkal, mint a nádori oklevél (Datum Jeurini, anno gratie M° CC° XL° Ilii0), így lehetséges, hogy a nádori oklevél kiállítása nem sokkal Béla oklevelének kiadása előtt történt. Béla bevezető szövege egyébként arról beszél, hogy ő maga rendelte magához Lászlót, aki megkérte őt, hogy az ítéletét, amelyet levelében eléje is terjesztett, erősítse meg (Mons Sacer I. 456.). Jelen oklevelet az újabb szakirodalom a pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének első bizonyítékaként értékeli, és Solymosi László feltételezte, hogy az itteni határleírást a nádori oklevél a hiteleshelyi kiadványból vette át (Solymosi 2006. 130-131.).

_______________________________________ 68

(+1245. - (Ladislaus palatínus et comes Simiguiensis) [IV.] Béla király parancsára

ápr. 26. előtt) bevezeti a királytól elnyert birtokába Hudina ispánt, valamint annak Péter, Gurke, Bogdán és Potochinus nevű rokonait (comitem Hudinam cum quatuor consanguineis suis, Petro videlicet, Gurke, Bogdano et Potochi- no) a Somogy megyei, Dráván túl fekvő Vízközbe (quandam terram Wis- cuz vocabulo, ultra Drawam, in comitatu Simiguiensi existentem), és a királyhoz intézett levelében leírja a föld határait: Ribinac nevű víz mellett egy gurtanfa és egy mogyorófa (avellana); Ribinac mentén a Ratcha nevű víz, és Moys fia: Elekkel határosán egy kőrisfa és egy körtefa; a Ratcha mentén egy gurtanfa; a Chasma víznél egy tulfa; a garicsi (de Garig) népek; a Chasma mentén egy híd, ahol egy nagy út van, és egy tulfa meg egy reketia; a zágrábi püspök (episcopus Zagrabiensis) földje; a Chasma mentén egy gyümölcsfa (arbor pomi); a Churnuc víz mentén egy hely, ahol a víz kiáradása miatt nem lehetett határjelet állítani, de egy tulfa nevű fára keresztet tettek; a csezmicei népek (populi Chesmicé) földje; a Churnuc víz mentén egy szilfa, majd egy gurtanfa; Dénes bán földje; a Chornoc víz mentén a Musina víz; egy mező, ahol egy gurtanfa áll; nagy út; három hársfa; Voinch bán fiának földje; egy mező; a Ribinac forrása (caput Ribinac); Voinc fiával határosán körbeér.

Tartalmilag átírta: IV. Béla 1245. ápr. 26. (RA 805. sz.) > IV. Béla 1256. (RA 1106. sz.) > Liber Privilegiorum 14. sz.: Nadbiskupski Arhiv Zagreb (Horvátország), Liber privilegiorum (DF 283555.)