Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
Kán nb. Gyula fia László 81 bolva minden javukat. Az udvarnokok a nádori poroszlót maguk mellé véve, ezen latrok közül azokat, akiket ismertek: Sándor fia: Mártont és Mór fia: Bertalant, a nádor elé állították. Amikor azok megjelentek, az udvarnokok nyilvánosan tolvajnak kiáltották ki őket, akik tagadták ezt. A nádor alkalmas tanúk állítását rendelte el az udvarnokok számára pünkösd nyolcadára [1243. jún. 7.]. Amikor a kitűzött határnapra mindkét fél megjelent a nádor előtt, az udvarnokok Márton és Bertalan tolvaj és rabló voltát hitelesen igazolták több nemes és sok falu tanúságával, de leginkább a megboldogult [Rátót nb.] Rénold, veszprémi ispán oklevele és az ő udvarispánja által (maximé per litteras bone memorie Rennaldi comitis Wesprimiensis, et per curialem comitem eiusdem), akiknek a színe előtt már elmarasztalták őket tolvajlás vétségében. A nádor kö- nyörületességből úgy döntött, hogy Márton és Bertalan az összes tanú közül válasszon ki 40-et eskütételre, olyan feltételek mellett, hogy ha a mondott 40 ember leteszi az esküt, akkor Mártonék veszítsék el összes birtokukat, de a halálbüntetéstől meneküljenek meg (séd ab effusione sanguinis liberarentur), ám börtönbe vetik őket egy időre (ahquibus die- bus). Vagy ha nekik úgy tetszik, akkor a nádor párbaj általi bizonyítást rendel el, olyan feltételek mellett, hogy a felek állítsanak bajvívót Szent István nyolcadára [aug. 27.], és ha Márton és Bertalan bajvívója marad alul, akkor ítéljék őket halálra. A nádor három napot engedett Mártonnak és Bertalannak, hogy döntsék el: melyik ítéletet választják, akik a harmadik nap a párbaj mellett döntöttek. A kitűzött napra az udvarnokok az ispánjukkal együtt elhozták a bajvívójukat, és bevezetvén a párbajtérre (in aream duelli ilium introducentes) egész nap várták ellenfeleiket, ám azok nem jelentek meg, és az ő bajvívójukat sem küldték el. így este az udvarnokok bajvívója lett a nyertes, azok pedig elítélt bűnösök. Hogy a nádor teljesebb igazságot szolgáltasson, az ügy poroszlóját: hívét, Simon mestert (magistrum Symonem fidelem nostrum, pristaldum eiusdem cause) a pervesztesek elfogására, birtokaik megszerzésére és eladására küldte. A poroszló nem tudta elfogni őket, mivel eltűntek, ám bement Márton Gic ( Guechy) nevű földjére, együtt a győri káptalan emberével, a pannonhalmi apát emberével és a konventtel, és összehívta Márton rokonait: Herbortust és Jordanust, továbbá Márton fivéreinek: Péternek és Miklósnak az özvegyeit, egyéb rokonokat és minden ott lakót, és igyekezett azoknak a földet minden módon eladni (et earn illis vendere modis omnibus laborauit). Mivel közülük senki nem tudta megvenni, ezért a győri káptalan és a szentmártoni apát emberének, valamint a konventnek a színe előtt nyilvánosan kihirdették a földet eladásra. Simon mester végül Kornél ispán fiai: Detha és Gergely számára készült eladni a földet az ottani erdővel, és az ott élő szolgákkal és libertinusokkal 15 ezüstmárkáért (pro quindecim marás argenti), majd együtt velük a nádor előtt elbeszélte a történteket, mondván, hogy a tatárjárás előtt (ante destructionem regni per Tartaros factam) a föld többet ért volna, de most drágábban eladni nem tudja, ezért ha a nádornak úgy tetszik, akkor adja el azt ennyiért. A nádor - mivel a kifosztott udvarnokoknak másképpen nem lehetett igazságot szolgáltatni, továbbá Detha és Gergely iránti szívességből is - eladta a földet
