Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

48

Ampod fia Dénes

(1228 vagy 1231)

Az oklevél keltét Ampod fia Dénes első nádori ciklusának évei adják (mivel az említő oklevelet 1231-ben átírták, ezért Dénes második, 1231 utáni ciklusa nem jöhet számításba). Az ügy előzményeit lásd a 25. sz. regesztában.

___________________________________________ 31- (

Dyonisius Dei gratia comes palatínus): mialatt a király parancsára az elidegenített besenyő földek visszavételét végezte (dum de mandate do- mini regis omnes terras Byssenorum alienatas revocaremus), a Gálos (Galus) környékén lévő Legénytó (Legentou) nevű föld kapcsán színe elé idézte Benc átal az ausztriai Szent Kereszt apátság konventjét (conventus Sanc- te Crucis de Austria), amelyről azt gondolta, hogy jogtalanul birtokolja azt a földet. Ok megjelenvén bemutatták a király privilégiumát [RA 332. sz.] és az akkori bírák oklevelét. A nádor megszemlélve azokat jogosnak találta a birtoklást, a király pedig jelentette neki (rege referente nobis), hogy a mondott földért cserébe a besenyőknek egy másik földet adott. így a nádor megerősítette az egyházat birtokában, és a besenyőket is a cserébe adott földjükben.

Eredeti: 16,5 * 5,8 cm, hártyaszalagon a természetes színű viasz függőpecsét nagyrészt ép - Stiftsarchiv Heiligenkreuz (Ausztria) 53. 8. 5. (DF-jelzete nincs)1

Kiadása: UHW I. 104.; ÁÚO II. 109.; UB I. 161-162.

Regesztája: Györffy 1990.125.

1 Fényképe elérhető a Monasterium.net oldaláról: „

http://www.mom-ca

. uni-koeln.de/MOM-CA/show_charterDetail_Action.do?id=215510&highlight =yes&type=simple" címen. Fekete-fehér fényképe: Wagner 1953. Taf. II. Abb. 2.

A pecséten címerpajzsban két álló, egymás felé forduló sárkány található, körirata nem vehető ki tisztán, de leginkább a „Sigillum Dionysii palatini" felirattá egészíthető ki (Wagner 1953. 29.). Az oklevél keletjét első kiadója, Johann Weis valamilyen megfontolásból 1240 körűire tette. Innen vette át okmánytárába Wenzel Gusztáv 1240-es évszám alatt, és Szentpétery is ezen a dátumon emlegette (RA 615. sz.), és a Monasterium.net internetes adatbázis Weis alapján szintén 1240-re keltezte. A dátumot Hans Wagner pontosította, a pecsét alapján helyesen Ampod fia Dénessel azonosítva a nádort, és az oklevelet második nádorságának idejére, 1231 és 1234 közé keltezte, mivel ekkor tört meg a Béla herceg által kezdeményezett birtokvisszavételi politika, és így fordulhatott elő az, hogy az apátság elkerülte a besenyő földek visszaadását (Wagner 1953. 29.). Az oklevelet Szentpétery Imre hamisnak találta (RA 615. sz. kommentárja), de nála komoly súllyal esett latba, hogy nem illik az 1240-es évek viszonyai közé, ám ez a módosított évszám esetén már nem jelent problémát. Wagner egyedül az írásmódját találta szokatlannak (szerinte az ilyen ítéletleveleknél inkább kurzív szokott lenni), de ez megmagyarázható azzal, hogy a leírása egy alkalmi írnokra lehetett rábízva, egyébként szerinte semmi kifogást nem lehet ellene emelni (Wagner 1953. 29-30.). Györffy György, aki Wag-