Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Ampod fia Dénes

49

1232 (nov. 18. után)

ner fekete-fehér facsimiléjén látta az oklevelet, úgy vélekedett, hogy az írása „bizonytalan vonalvezetésű, utánrajzolásra jellemző írást mutat, és [Ampod fia] Dénes nádor pecsétje is utólag odaerősítettnek látszik, így egy eredetit utánozni akaró interpolált oklevéllel lehet dolgunk." (Györffy 1990. 125.). Magunk az íráskép kapcsán elfogadhatónak látjuk Wagner magyarázatát. A pecsétet illetően a nagyobb felbontású színes felvételen látszik, hogy a pecsét hártyazsinórja az egyik oldalon tényleg elvékonyodik kissé, ám a másik fele nem annyira, és egyetlen szalagnak tűnik, nem később odaragasztottnak, így hitelesnek fogadható el. A datálási problémákhoz hozzátennénk, hogy keletjéül még az 1228. év is elképzelhető. Ampod fia Dénes első nádorságának idején (1227-1228), a végső periódusban(?) kezdődött a birtokvisszavételi politika, amely 1229-1231 között érte el a csúcspontját Béla vezetésével. 1231 után azonban kifulladni látszott (Kristó 2001.291-299.). Azt sajnos nem állapíthatjuk meg pontosan, hogy a Dénes két nádorsága közötti szünet (1228-1231) és Béla restaurációs kísérletének ezzel való pontos egybeesése mennyire fedi tényleges pontossággal egymást, azaz a visszavételi politika már Dénes hivatalfosztása után kezdődött, vagy még előtte. Éppen 1228-ból van arra adatunk, hogy András maga is részt vett a visszavételekben, így nem elképzelhetetlen, hogy Dénes nádort is bevonta ebbe, hiszen a besenyő földek az ő hatáskörébe tartoztak. És a visszavételek csúcspontjakor (1229-1230) is vannak arra adataink, mikor Béla éppenhogy megerősítette apja korábbi adományát (Kristó 2001. 291-293.). Nem kell tehát feltétlen a birtokvisszavételek lefékeződésére gondolni annak kapcsán, hogy a heiligenkreutzi monostor megtarthatta a földeket, ahogy ezt Wagner feltételezte, különösen úgy, hogy a besenyők cserebirtokot is kaptak. így az oklevelet elvileg már 1228-ban, Dénes első nádorságának végpontjában is kiadhatták, hiszen nem tudhatjuk, hogy ez nem esett-e bele a visszavételek kezdeti szakaszába. Továbbá nem tudunk arról, hogy 1231 után komolyabb felülvizsgálatok zajlottak volna, csak András újabb adományairól van tudomásunk (Kristó 2001. 295-298.). így az oklevél legvalószínűbb kelte 1228 vagy 1231, amikor Béla kényszerűen befejezte a felülvizsgálatokat.

___________________________________________ 32- (

Dionisius Dei gratia palatínus): Móric fia: Péter a színe elé idézte Poth fia: Pothot, a következővel vádolva őt. Poth minden népe, és külföldi, német földről való katonák (milites extranei de Theutonia) a segítségével rárontottak Pordány (Pordari) nevű várára, és 200 márka kárt okoztak, amit Poth tagadott. Meghallgatván a feleket, a nádor megparancsolta Péternek, hogy törvényes tanúkkal igazolja állítását, amelynek határnapját is kitűzte. A kitűzött napon Péter személyesen nem jelent meg, csak egy emberét küldte, aki nem hozott tanúkat, csak [II. András] király levelét, amelyben András megparancsolta a nádornak, hogy ne ítélje el Pétert, aki az ő megbízásából az ország határain van elfoglalva, hanem várja meg bizonyítékai előterjesztését [RA 496. sz.]. A nádor már Péter törvényes elmarasztalására készült, ám a király parancsá-