Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Ampod fia Dénes

47

(1227-1228)

ezen a területen. Ezt erősíti, hogy 1232-ben az ugyanitt szereplő Tétény nemzetség tagjai egy szintén Púkor közelében lévő földjük ügyében pereskedtek, és akkor a per Gyula bán előtt folyt (DL 100201., ÁÚO VI. 507-508.). Jelen oklevél hamisítása a Vajk nemzetség tagjainak lett volna érdeke, amely itt pernyertes félként jelent meg. A szöveg külön kiemelte, hogy ezt az oklevelet a Vajk nemzetség tagjai kapják meg. 1488-ban pedig Keresztúri Vajk Miklós fia: Sandrinus fia: Miklós mester, a királyi kancellária nótáriusa (nobilis magister Nicolaus filius condam Sandrini filii Nicolai Woyk de Keresthwr, cancellarie nostre nótárius) vitte Mátyáshoz megerősítés végett II. András oklevelét, amely ennek az átírását tartalmazta. Ugyanakkor a hamisítás ellen is szól néhány érv. Mátyás átíró diplomája szerint II. András átíró oklevelén Andrásnak olyan kettőspecsétje függött, amelyet akkor használtak Magyarország királyai (sigillo dupplici (]uo tunc ut rex Hungarie utebatur impendenti). Szentpétery szerint az átíró oklevelének a formulái, és a végén található méltóságsora közt nem található olyan elem, amely hamisításra vallana, ezért hitelesnek is fogadta el (RA 440. sz.) - holott ha tényleg egy 1239. évi oklevél volt a minta, akkor az 1228-ra datált átíró oklevélnek is hamisnak kell lennie. Másrészt a mintául feltételezett 1239. évi oklevél a 13 és 15. sz. között folyamatosan a pannonhalmi monostor levéltárában volt, mivel a kibocsátás után nem sokkal átírta a Liber Ruber, és említi a levéltár 15. sz. eleji jegyzéke is (lásd a 60. sz. regeszta kiadási adatait). Az itteni ügynek ugyanakkor semmilyen azonosítható pannonhalmi vonatkozása nincsen, és nem lehet megmagyarázni, hogy egy esetleges hamisító hogyan férhetett hozzá. Ugyanakkor, ha a hamisító személyét az oklevelet Mátyással megerősítő kancellárban keressük, akkor neki hivatalánál fogva könnyebb lehetett „megoldani" ilyen problémákat. Az oklevelet összességében gyanúsnak, és minimum interpoláltnak tartjuk.

___________________________________________ 30- (

Dionisius palatínus) ítélete Machareus comes fia: Tamás comes (Thomas comes Macharei comitis filius) és a Somogy megyei, Kapos folyón túli Kecel falusi udvarnokok (vilié Ketel ultra fluvium Copus vdwor- nici de Ketel) között egy Zselic (Selez) nevű erdő és föld ügyében. Az udvarnokok pert indítottak Tamás ellen, aki a kitűzött határnapra mindig megjelent, az udvarnokok pedig nem, így a nádor Tamást nyilvánította nyertesnek, és erről neki oklevelet adott.

Tartalmilag átírta:

a) II. András (RA 467/468. sz.) > Béla királyfi 1231. (RA 596. sz.): DL 168. (Kincstári levéltárból, MKA, Acta ecclesiastica ordinum et monialium, VBuda 30. 1.)

b) TÁ-a > I. Mátyás 1482. márc. 21.: DL 3627. (Kincstári levéltárból, MKA, Acta ecclesiastica ordinum et monialium, VBuda 30. 32.)

Kiadása (TÁ): ÁÚO XI. 218-230. (a tartalmi átírás: 226-227.); Smiciklas III. 347-350.