Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
196 Héder nb. Henrik fia Miklós be Lászlóért, és egy része a nemzetség kezén maradt, és még 1310-ben is ott volt, de ez történhetett így. És ha abból indulunk ki, hogy ezt az oklevelet 1297-ben már megerősítették, akkor ez azt jelenti, hogy a monostor már ekkor azt akarta láttatni, hogy Mojsa cserebirtoka, Fel- ső-László az övé - vagy legalábbis jogot formál rá, amit a királyi kancellárián jóvá is hagytak. Ha Felső-László csak 1310 után került volna monostori tulajdonba, akkor ennek nem lenne értelme, mert arról nem tudunk, hogy ezt a tulajdonlási igényt 1297 utáni birtokperek követték volna - ilyennek nyoma maradt volna a jól fennmaradt levéltárukban (és egyáltalán: minek formáltak volna Panyit fia: Jakab birtokára ilyen bonyolult módon igényt, hogy a hamis oklevelüket a Héder nemzetség nevében írják meg, hogy azok adják egy fiktív csere révén nekik azt). Ha az oklevél hamis is, Mojsa elcserélése valószínűleg igaz lehetett, 1310-ben tehát egy másik részéről esik szó. Figyelemre méltó, hogy az itteni cserét és adományt Henrik fiai: Miklós és János hagyták jóvá pecsétjükkel, vagyis ők mondtak le Mojsa rájuk eső részéről. 1310- ben viszont az a János és Péter intézkedik Mojsa felől, akik Henrik negyedik fiától, szintén Henriktől származtak (Engel 2003. Héder nem 4. tábla: Kőszegi [és Rohonci]). És ez a Henrik nem kerül említésre itt, tehát, hogy az ő része még megvolt a birtokból, érthető. Ezt egyébként - hangsúlyozzuk - maga Szentpétery Imre is el tudta képzelni, ő maga főként az oklevél külső jegyeiben kereste a hamisítás bizonyítékait. 2) hogy az oklevél formulás szerkezete teljesen elüt a megszokott nádori oklevelekétől, és az egész magyarországi okleveles gyakorlattól is, azzal magyarázhatjuk, hogy a levelet a monostor fogalmazta meg a nádor számára, aki testvérével csak megpecsételte azt. Látható, hogy a nádorok mellett ekkor még nem működött állandó kancellária, mint pl. a királyok körül, hanem okleveleiket mindig egy, a tartózkodási helyükhöz közeli írnok állította ki, de az is előfordult, hogy magán a királyi kancellárián készítették el, ha éppen a király környezetében voltak (pl. 219. sz. reg.). Ezért a nádori oklevelek írásképe, de sokszor még stílusa is elütő, nem mutatnak egységes képet (de természetesen ettől még az országos okleveles gyakorlat keretein belül maradnak). Valószínű tehát, hogy a monostornak tett adományt a monostor írta meg a saját okleveles gyakorlatának megfelelően, ami tényleg a német formulákra emlékeztet. 3) hogy az oklevélen ott függött-e eredetileg Miklós nádor pecsétje, vagy sem, az tényleg perdöntő a hitelességére nézve. A kérdésre III. András (hiteles!) átíró oklevele ad választ, amely külön kiemeli, hogy az oklevélen ott volt Miklós pecsétje is („abbas... monasterii Beate Virginis de Kedhel... exhibuit nobis litteras Nicolai palatini cum pendentibus sigillis, suo videlicet et magistri Iohannis frat- ris sui" UB II. 311.). Érdemes arra is figyelni, hogy 1297-ben, és az azt megelőző években is nádor volt ugyanez a Héder nb. Miklós (Archont. 1000-1301. 23-24.), a pecsétje tehát nem lehetett ismeretlen a királyi udvarban. 4) tény, hogy ez a pecsétpárosítás, tehát hogy János bán pecsétje ott van, a nádoré nincs, kettő biztosan hamis vagy legalábbis gyanús oklevélen is tetten érhető. De attól, hogy egy hamisítványt később ilyen módon készítettek el, nem cáfolja meg önmagában egy olyan oklevél
