Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Héder nb. Henrik fia Miklós

197

+1285. jún. 16.

hitelességét, amelyen mindkét pecsét megvolt, de később az egyik valamiért eltűnt. Hogy az apátság mi módon jutott hozzá János több pecsétjéhez (esetleg a pecsétnyomójához?), nem tudni, és azt, hogy Miklós nádoré miért tűnt innen el, szintén nem tudjuk. De az, hogy László birtok ügyében okleveleket hamisítottak, nem érv arra, hogy minden ilyen oklevél hamis lenne. Lindeck-Pozza megjegyzése ötletes arra nézve, hogy a hamis oklevél miért „csúszott át" András kancelláriáján, de csak akkor van súlya, hogy ha a hamisítás tényét már előzőleg bebizonyítottuk, önmagában nem érv mellette. A magunk részéről elfogadhatónak tartjuk az oklevél hitelességét, hiszen szerkezeti furcsaságai magyarázhatóak, történetileg nincs semmilyen adatunkkal ellentmondásban. Ebben az oklevélben csak egy szimpla adományról van szó, míg az ugyanezen napra keltezett hamis dokumentumban ennél bővebb kikötések szerepelnek - ezek indokolták a hamisítást (lásd 222. sz. reg.). Az oklevél keltezési helye egyébként nem egyértelmű, a „Coatz" nevet Lindeck-Pozza feltételesen Rábakovácsival azonosította be (lásd UB II. 190.).

_________________________________________ 221- (nos Nycolaus comes palatínus filius Heinrici quondam báni): László (Laztay) nevű birtokát, amelyet Ponith fia: Jakab comes-től kapott egy csereügylet folytán, a birtokkal szomszédos szentmáriahegyi monostornak (monasterio Montis Sancte Marie) adta minden jogával és haszonvételével, az általa bírt határok közt, örökös birtoklásra. A birtokot a vasvári káptalan színe előtt szerezte csere útján, miként ez a káptalan oklevelében látszik. A birtokot pedig úgy adta a monostornak, hogy senki a nemesek vagy jobbágyok közül ne formáljon igényt a birtokon saját tulajdonra vagy szabadságra, és mindenki - bármilyen előjogot is élvezne - a falu colonus-ainak módjára éves adóval (censu annuo) tartozik a monostornak. Mindennek bizonyságára a nádor a saját és testvére: János bán pecsétjével megerősített oklevelét adta a monostornak. Az ügy tanúi: nyéki (de Nek) Lőrinc comes, martoni (de Martin) Simon és Mihály comes-ek, Péter fiai: Gergely, András és Schvr comes-ek, osli (de Osl) Herbordus, továbbá Durizlaus, László és mások. Actum et datum anno ab incarnatione Domini millesimo ducentesimo octogesimo quinto, XVI0 kalendas iulii.

Eredeti: 54,2 x 41,2 + 4,8 cm, díszes Q-iniciáléval, egyik sárga selyemfonatán János bán pecsétje, másik selyemfonatról a pecsét hiányzik - DL 1186. (Kincstári levéltárból, MKA, Acta ecclesiastica 26. 29.)

Kiadása: CD VI1/5. 467-468.; ÁÚO IX. 427-428.; UB II. 191-192.

Regesztája: Szentpétery 1916.132.

János bán pecsétjének leírása (DL-DF 5.1 DL 1186.): „Természetes színű (okker), kb. 60 mm, függő viaszpecsét. Címerpajzs, benne 3 függőleges sáv, fölötte koronás férfifej, a pajzs két oldalán egy-egy farkas. Felirata: S IOHANNIS —I TOCIVS SCLAVONIE FILII -ERICI. Kissé sérült: néhány betű hiányzik.". Ugyanez a pecsét függ Miklós ugyanezen napra keltezett másik oklevelén is (221. sz. reg.), bár jóval