Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Csák nb. Máté fia Máté / M.

181

1279. máj. 28.

(1270-1272., 1279 márc. -máj.)

Átírta: László soproni ispán 1283. febr. 27.: DL 105158. (Családi levéltárak, Széchenyi család)

Kiadása: CD VII/2. 76-79.; UB II. 130-131.; a vasvári káptalan oklevelének kiadása: CD VII/2. 58-59; UB II. 106.

Regesztája: Jerney 1855. 20.; Széchényi I. 456.

______________________________________________ 198- (Matheus palatínus comes Symigiensis et iudex Cumanorum): amikor a király megparancsolta, hogy a Sopron megyei szolgáltatónépek (con- ditionarii) földjeinek határait járják meg a király és a nádor emberei felügyeletével, ill. a győri káptalan tanúságával, és helyezzék a jogtalanul elfoglalt földeket a szolgáltatónépek tulajdonába, akkor a színe előtt Ebees, Mester, Márton, Lőrinc, Mouka, Lukács, Och, Olup és Karachinus, székási (Scekas) erdőőrök perbe vonták Bertalan fia: Dénes comes-t, hogy az ő Székás és Cirák (Zyraak) között fekvő örökségi földrészüket jogtalanul elfoglalva magánál tartja. Ezzel szemben Dénes comes azt állította, hogy a föld az ő öröklött birtoka, és az ő Cirák nevű földjének szomszédságában található, és ennek bizonyítására bemutatta Mojs volt nádornak és soproni ispánnak a vitás földrész ügyében kiállított ítéletlevelét [158. sz. reg.]. A nádor összehívta Anyas és István comes-eket, kéri (de Keer) Imrét, Pongrácot, Pétert és más soproni várjobbágyokat, hogy a király és a saját emberével, valamint a győri káptalan tanúbizonyságával Mojs oklevele alapján a föld határait bejárják. Ennek megtörténtével a felek visszatértek, és egyetértőleg úgy számoltak be, hogy a kérdéses földrész Mojs nádor privilégiuma alapján Dénes öröklött birtoka, így a földet meghagyták az oklevélben leírt határok mentén Dénesnek örökös birtoklásra. Amely határok a következők: egy Rabcha folyó melletti körtefa; egy árok, ahol kis fák vannak; a Kenduractou nevű halastó széle, amely halastó szintén Dénesé; egy felszántott domb egy fűzfával; egy körtefa; egy cserjésben haladó árok; a Scemere cserjés, ahol körbeér. Anno Domini M° CC° LXX° nono, V’ ca- lendas iunii.

Átírta: László soproni ispán 1283. febr. 27: nem fellelhető

Kiadása: Sopron I. 45-46.; UB II. 129-130. (Sopron I. alapján)

Az oklevél keltezése és fennmaradási formája is megegyezik az előző, 198. sz. regesztában közölt oklevéllel. A szövege alapján a jelen diploma is hitelesnek tűnik. Nagy Imre Sopron város oklevéltárában a következő jelzetet írta a fenntartó oklevél alá: „eredetije a gr. Eszter- házy cs. galanthai ltárában 29. 3." (Sopron I. 50.). A DL-DF nyilvántartás szerint ma már nincs meg ez az oklevél, és már 1962-ben sem volt fellelhető (vö. UB II. 129.). A határjárás szövege Mojs nádor említett, 1272. febr. 2-i okleveléből lett átvéve.

______________________________________________ 199

M. nádor és soproni ispán (M. palatínus et comes Supruniensis) levelében arra kéri H. cikádori apátot és a konventet (H. dictus abbas de Cycador totuscjue conventus eiusdem loci), hogy embere, Inchey-i Imre mellé ad-