Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
140 Balog nb. Tombold fia Benedek Szilvesztert (Sysvestrum [!]) a korábban Walter tulajdonában lévő Guta (Gutha) birtok ügyében. A per már hosszabb ideje folyt a felek között, és amikor a nádor a Szűz Mária sziget melletti (iuxta insulam beatissime virginis Marie) Besenyő (Beseneu) faluban volt Szent Mihály 15. napján [okt. 13.] több társával (sociis), ti. Gergely esztergomi préposttal, Scela fia: Miklós ispánnal, Szakállas Lőrinccel (Laurentio Barbato), Ethenad fia: Benedekkel, Ruhman fia: Jánossal és az ország más nemeseivel, akiket István [ifjabb] király az ország ügyeivel kapcsolatos közös bíráskodásra (ad commune iudicium), rendelt, ott bírói emelvényen ülve (pro tribunali sedissemus) Gervasius újra magának kérte a Guta nevű földet Istvántól és Szilvesztertől, a mondott Walter feleségének a hitbére és leánynegyede okán, mert az asszony már Gervasius felesége lett, és így a jog szerint a föld neki kell hogy jusson. A mondott testvérek ezzel szemben azt mondták, hogy Gervasius korábban már pert kezdett ez ügyben István [ifjabb] király előtt, ám felhagyott azzal, és a király neki és utódainak e téren örökös hallgatást parancsolt, nehogy újra megigényelje tőlük, de ő már másodjára óvta meg az ügyet. Ennek bizonyítására bemutatták István oklevelét [RA 1877. sz.], amelyben a nádor látta, hogy Gervasius teljesen megszakította a földdel kapcsolatos eljárását. A nádor megkérdezte Gervasiust, hogy hamisnak nyilvánítja-e a levél tartalmát, de ő nem mondott annak ellent, így a nádor a mondott társaival jog szerint hamis vádaskodásért ítélte el őt. Ám a nádor ítélőtársai és más nemesek is azt kérték tőle, hogy személyében ne ártson neki, és erre hajolván, magát Gervasiust nem ítélte el. De mivel Gervasius összes birtoka a nádor kezére jutott, ezek közül egy Nygewyn nevűt összes tartozékával és haszonvételével, együtt azzal a résszel, amelyet Gervasius rokonai, ti. Dénes fia: Kristóf, Petres, András, valamint István fiai: Deas és Tha- deus bírnak, a szomszédok beleegyezésével eladta örökös birtoklásra az azzal határos Ják mesternek, a hirdetők ispánjának (magistro Jak co- miti preconum) 70 ezüstmárkáért, mivel Gervasius nemzetségéből senki nem akarta megvásárolni. Továbbá Gervasius rokonainak a kérésére, akik Nygewen birtokból szintén részt bírtak, azt a birtokrészt, amely Gervasiust illeti Zub-ban, meghagyta nekik. A nádor ezen eladásról Ják mester részére pecsétes oklevelet állított ki. Datum in Furro, in quindenis Sancti Martini. Anno Domini millesimo CC° LX° octavo. Eredeti', nem fellelhető Kiadása: HOkl 53-55. (ex őrig.) Az oklevelet kiadásakor (1879-ben) „Lapispatakon, a Keczer cs. ltárában" őrizték. A közlés szól az oklevélre függesztett pecsét feliratáról is: „A már elveszett függő pecsétről az oklevél hátán XVII. századi írással a következő érdekes följegyzés olvasható: »az pecheten való iras ez: Sigillum Benedicti Comitis Fily Tumbolt., de az Sigillum he- liet chak egy S. vagion az teobbi expresse vagion.«". Lapispatak a mai Szlovákia területén található (szlovák neve Ploské, korábban Kamenny Potok), és a Kecer család anyagából középkori oklevél nem került át Magyarországra. 144
