Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
138 Kemény fia Lőrinc aki azt felelte, hogy 6 ember, ti. Márton, Tamás, Inok, János, Deme és Demeter ellen egy föld ügyében, míg 3 ember, ti. Péter, Endre és Guge ellen lopásért indítana eljárást. Ádám bemutatta a nádor oklevelét is [141. sz. reg.] azon tartalommal, hogy a mondott 9 emberrel ő, apja és testvérei fogott bírák döntésére bízták magukat, mint vádlók. Ezzel szemben Márton és János azt mondták, hogy Ádám, apja és testvérei azon a határnapon kettejük ellen nem léphettek föl, mivel Márton és János őket korábban a király színe elé idézte, és az ő eljárásuk magasabb rendű Ádám és rokonai eljárásánál. Meghallgatván a felek előadását, a korábbi idézések megvizsgálására a nádor elkérte a felektől a beleki keresztesek oklevelét (literas cruciferorum de Beik), akik tanúságával az idézések történtek. Ádám bemutatta a keresztesek idézőlevelét, amelyben a nádor a kilencből csak hat ember, ti.: Márton, Tamás, Inok, János, Deme és Demeter nevét találta, Péterről, Endréről és Guge-ről nem esett szó. A nádor megkérdezte Ádámot, hogy azon három emberrel kapcsolatban, akik ellen lopásért akart pert indítani, van-e idéző oklevele, vagy sem. Azt felelte, hogy nincs, és a nádortól igényelte (frequenter per nos requisitus). A nádor viszont, mivel Ádám, apja és fivérei csak 6 embert idéztek meg, de 9 ember ellen akartak eljárást indítani és lefolytatni a pert, úgy ítélt, hogy hamis vádlóként büntessék meg őket. De az ura, a herceg ügyei (negotia Domini nostri Ducis) miatt, amelyek akkor ránehezedtek, őket megbüntetni azon a napon nem tudta. A negyedik napon, amikorra Ádámot a nádor visszahívta a színe elé, hogy megbüntethesse, az megváltoztatva korábbi vallomását, azt mondta, hogy az idézőlevélben azért nem szerepel annak a három embernek a neve, mert nem ő idézte meg őket, hanem az a három ember idézte be a nádor színe elé Ádámékat a nádori poroszló, Tódor fia: Tódor és a beleki keresztesek tanúságával, és hogy ezen három ember poroszlója: Tódor segítségével bizonyíthat ellenük. A mondott három ember: Péter, Endre és Guge azt felelték, hogy ők Ádámot, apját és fivéreit nem idézték meg, továbbá Tódor nem a poroszlójuk, és soha nem is volt az. Bár a nádor és ülnökei számára (nobis et omnibus circumsedentibus) világos volt, hogy Ádám vallomása zavaros és nem elfogadható, ám mivel Ádám nagyon akarta, hogy a poroszlóval bizonyítson - jóllehet nem szokásjog az országban -, a nádor megengedte, hogy megidézze Tódor fia: Tódor poroszlót a színe elé, aki mondja meg: beidézte-e Ádámot és rokonait a mondott három ember ellenében a nádor elé. A kitűzött határnapon, Szent István király nyolcadán [aug. 27] Ádám ezt nem tette meg, ám Mortunus, Ádám apja a maga és fia nevében megjelent a nádor előtt, és azt mondta, hogy a poroszlót azért nem tudta a kijelölt időre a nádor elé hozni, mivel ő az összes m[agyarországi] (in H.) birtokát eladta, így nem tudták megtalálni. Ezért azt kérte a nádortól, hogy jelöljön ki még egy határnapot, hogy Tódort a színe elé állíthassák. A nádor irgalmasságból Szent Mihály nyolcadát [okt. 6.] jelölte ki nekik. A kijelölt napon a nádor színe elé rendelt Ádám és apja: Mortunus a saját, valamint Gergely és Edelény nevében a poroszlót nem tudták a nádorhoz hozni, és indokot sem tudtak találni. Ezért a nádor Ádámot, apját és fivéreit hamis vádlóként ítélte el, és Ádámra a hamisan vádlók
