Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Rátát nb. Domonkos fia Roland

99

(1253. júl. 6. előtt)

1253. júl. 6. - Pozsony- oklevelében (secundum continentiam nostrarum litterarum memorialium) bírságban marasztalja el a borozdi (de villa Borost) udvarnokokat Lőrinc ispán fiai: Sándor, István és más fivéreik ellenében.

Említi'. Roland nádor 1253. júl. 6.: 92. sz. reg.

___________________________________________ 91- (

Nos Rolandus palatínus et comes Posomensis): a borozdi (de villa Borost) udvarnokok: Icol és fia: Tiborc (Tiburtius), Medve (Medve), együtt ispánukkal: Pous-sal megvádolták a színe előtt Lőrinc ispán fiait: Sándort, Istvánt és más fivéreiket, hogy két ekényi földjüket elfoglalták és maguknál tartják. Erre azok azt felelték, hogy amikor a megboldogult Gergely győri püspök [IV.] Béla király parancsára (Gregorius episcopus lauriensis bone memorie auctoritate domini Bele illustris regis nostri) Vas megyében (in comitatu Vosvariensi) a földek ügyében vizsgálódott, akkor az említett udvarnokok az ispánjukkal: zsirai (de villa Syra) Simonnal perbe vonták őket, ám a püspök ítélete alapján a föld örökségi jogon őket illette, és erről a püspök nekik oklevelet is adott. Lőrinc fiai a nádor által kijelölt időpontra bemutatták az oklevelet, amely szerint a mondott két ekényi föld Lőrinc ispán fiait illeti örökségi jogon a borozdi udvarnokok ellenében. A nádor megkérdezte az udvarnokokat, hogy ellentmondanak-e az oklevél tartalmának, ám azok nem mondtak ellent, és átengedték a földet a meglévő határai alatt Lőrinc ispán fiainak örökös birtoklásra. Ezután Lőrinc ispán fiainak kérésére a nádor a poroszlójával: csókái (de Chouca) Brazlaus-szal megújítatta a föld régi határjeleit. Lőrinc fiai pedig eltekintettek azon bírságoktól, amellyel a nádor memoriális oklevelében elmarasztalta az udvarnokokat [91. sz. reg.]. Datum Posonii in octavas sanctorum apostolorum Petri et Pauli, anno dominice incarnationis millesimo ducentesimo quintjuagesimo tercio.

Eredeti: 33 « 10 + 2,1 cm, hártyája vízfoltos, vörös selyemfonaton függő pecsétje nagyrészt ép - DL 40031. (Gyűjteményekből, Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag, vétel 1889). Ennek 18-19. sz.-i másolata: DL 68188. (Családi levéltárak, Kisfaludy család idősebb ága 407.)

Említi: Sixtus mester 1272. júl. 12. (DL 40098.)

Kiadása: Horvát 1833. 85-86.; CD VII/3. 34-35.; UB I. 231-232.

Regesztája: Kubinyi 1867. 50.; CDS II. 301. (lat.)

A pecsét leírása (DL-DF 5.1 DL 40031.): „Természetes sötét színű viasz, kb. 55 mm, függőpecsét. Ábra: pajzs, három sarkában egy-egy

levél, benne virág? Felirata: 1. sor:—DOMINIC1 MAGISTRI.......RVM

REG—2. sor: ROLANTI MGRI. Sérült: kb. 15 % hiányzik." Horvát István a következőképpen olvasta a pecsétfeliratot 1833-ban: „DoMINICI. MAGISTRI tavERNICORVM. REGis" ill. „ROLANTI V(iri) N(obilis) G(eneris) R(atold)I." (Horvát 1833. 86.). A magyarázatot Nyáry Albert adta meg Roland 1255. évi pecsétje alapján (103. sz. reg.). Eszerint a pecsét eredetileg nem is Roland számára készült, hanem apjának, Domonkosnak, aki tárnokmester volt 1238 és 1241 között, és Roland is az ő pecsétjét használta tovább azzal az átalakítással, hogy a pajzs mellé