Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)

1424

586

1424. december 4.

bestyén ünnepe előtti kedden (1425. jan. 16.) iktattak. Alatta: Non solvit de labore. - A hátlap köze- pén: Tenetur pro scriptura et pargameno.

1 Az uolsó név utólag a sor felett a konventben betoldva.

1445 Dec. 4. (Bude, 60. die oct. Michaelis) Garai Miklós nádor emlékezetül adja, hogy Zs. a kartauziak menedékkövi Keresztelő Szent János egyházának perjele és kon- ventje könyörgésére de plenitudine sue regie potestatis et ex gratia speciali megsemmisítette az összes peres terminusok lejártát abban a perben, amelyet Runya-i Soldus (dictus) Tamás indított és vezetett a nevezett szerzetesek ellen Frankvaga- sa birtok ügyében a királyi kúriában először Peren-i Péter országbíró, majd Kom- polth István országbíró elnöklete alatt, és a terminusok lejártával együtt megsemmisítette a végleges ítéletet, melynek erejénél fogva a nevezett Soldus Tamás a királyi és a szepesi káptalani ember útján be is vezettette magát a nevezett birtokba. Amikor a király az ítéletet megsemmisítette és az ügyben, non obstante ipsa terminorum completione, új tárgyalást rendelt el, megidéztette pünkösd (jún. 11.) nyolcadára Tamást is, hogy a Frankvagasa birtokra vonatkozó, birtokában lévő okleveleket mutassa be a perjellel és konventtel szemben, akik szintén kötelesek ott okleveleiket bemutatni. - Pünkösd nyolcadán megjelent előtte Mihály frater a kolostor, Thatar Miklós pedig a perjel és konvent nevében egyfelől, másfelől Soldus Tamás személyesen, majd az előbbiek kérték Tamástól, hogy mutassa be bizonyítékait. Mire Tamás két oklevelet mutatott be: egyet Nánai Kompolt István országbírótól, amelyben elrendelte Tamásnak Frankvagasa birtokba való iktatását, és a a szepesi káptalannak erre vonatkozó jelentését. Ezek szerint mikor Soldus Tamás a perjellel és konventtel szemben a birtok miatt pereskedett, a szerzetesek ügyvédje kijelentette, hogy megbízóinak okleveles bizonyítékai vannak és vállalta azok bemutatását, ám ezek után a peijel és a konvent nem mutatták be azokat, amiért először a szokásos módon idézték meg őket, majd három vásáros kikiáltással, de ekkor sem mutatták be az okleveleket, ami által a terminusok lejártak; így az országbíró Frankvagasa birtokot Soldus Tamásnak ítélte, majd a királyi és a szepesi káptalani ember útján be is vezettette őt annak a tulajdonába, senkinek az ellentmondását sem véve figyelembe. Majd ezek után Tamás bemutatta a szepesi káptalan 1340. nov. 17-i privilégiumát. (Anjou okit. XXIV. 300/665.) - Az oklevél bemutatása után Soldus Tamás bejelentette, hogy mivel ipse esset nepos nobilis domine Anne, filie annotati Ladislai et quod idem Ladislaus et annotatus Frank fratres extitissent carnales, quare ex vigore dicte divisionis dominus frater Ladislaus abbas, filius annotati Michaelis filii Frank cum suis fratribus a mondott Frankvagasa birtokot prefatis claustro Sancti Johannis Baptiste de Lapide Refugii priorique et conventui loci eiusdem distrahere non valuisset. Ezt hallván és megértvén a mondott Mihály testvér és Thatar Miklós semmi ellenvetést nem tettek, hanem azt mondták, hogy a birtok törvényesen szállt a kolostorra és a konventre, s ennek bizonyítására bemutatták a szepesi káptalan 1301. júl. 1-jén kelt chirographált privilégiumát (Anjou okit. I. 67/59.), továbbá a káptalan 1396. júl. 13-i és 1407. márc. 6-i (ZsO I. 4474.) okleveleit. - Az oklevelek bemutatása után Mihály testvér és Thatar Miklós elmondták még, hogy a mondott birtok in prefata illa silva, quam annotatus Kokas filius Rykalphy modo previo metaliter