Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)

1424

1424. március 2.

Ill- az elmúlt Luca-nap előtti vasárnap (1423. dec. 12.) a Verőce megyei Orehoucz, Laczyna, Breztye, Felsewrewennyk és Alsowrewennyk birtokokban lévő részeit fegyveresen elfoglalták, jobbágyai ott talált állatait és egyéb értéktárgyait elrabol- tatták, végül cimiteria ecclesiarum in dictis possessionibus fundatarum violari fecissent, prescriptas portiones suas possessionarias in ius et proprietatem eorum converti machinantes et pretendentes, őt ezekből erőszakkal kizárva. Fülöp ez ügyben jogorvoslatért esedezett. Mivel ő nem akar elmenni ilyen erőszakos cselekedetek mellett, megparancsolta Verőce megye ispánjának vagy alispánjának és szolgabíráinak, hogy az egyik törvényszéki napra hívják össze a fenti birtokok valamennyi szomszédját, határosát és a megyebeli nemeseket, akiket a felek vagy ügyvédeik és a pozsegai káptalan tanúbizonysága jelenlétében kérdezzék ki eskü alatt Fülöp panaszáról, és ha az igaznak bizonyul, hagyják meg Pálnak és Beriz- lausnak, hogy (1424.) vízkereszt nyolcadán jelenjenek meg személyesen Budán, személyes jelenléte, illetve a főpapok meg bárók előtt és mutassák be a birtokrészekre vonatkozó peres és egyéb leveleiket, főként az állítólag ezen birtokrészek ügyében kettejük között létrejött megállapodást, figyelmeztetve őket, hogy távollétük esetén a Fülöp által bemutatott oklevelek alapján hoz ítéletet, majd a megyei hatóság és a káptalan tegyenek neki jelentést. - A káptalan ennek értelmében kiküldte Fábián karbeli papot, a Szent Mihály-oltár mesterét tanúbizonyságul, aki visszatérve jelentette, hogy pálfordulás előtti szombaton (1424. jan. 22.) Verewcze városba. Verőce megye törvényszékére ment, ahová az ispán és a szol- gabírák a fenti birtokok szomszédait, határosait és a megyebeli nemeseket ekkorra összehívták, és megkérdezték őket, akik így válaszoltak: ipsi propter paucitatem et absentiam potiorum et meliorum nobilium ipsius comitatus ad premissa respondere non valerent, immo nec quitquid fateri voluissent, ezért a pert a felek okleveleivel, bizonyító irataival és egyéb jogaival együtt vízkereszt nyolcadára áttették a személyes jelenlét, illetve a főpapok meg a bárók elé. - Bálint ügyvéd ezért bizonyítani kívánva, hogy a birtokrészek Fülöpöt illetik, és tőle Pál és Berizlaus jogtalanul foglalták el, bemutatott két oklevelet neki meg a főpapoknak és báróknak: 1. A csázmai káptalan 1406. júl. 19-én (f. II. p. divis, ap.) kelt oklevele, amely szóról szóra átírja Wrs-i Benedek és Chele fia: János, Gara-i Pál fia: László egykori asztalnokmester és verőcei ispán (egr.) verőcei alispánjai és a szolgabírák 1406. máj. 29-én, Verőcén (in dicta Verewche, sab. a. penthecost.) kelt és neki tett jelentését, amely tartalmazza az előbbieknek küldött, 1406. ápr. 19-én (f. II. p. dom. Quasi modo) kelt parancslevelét, aminek értelmében az alispánok és a szolgabírák az akkor gyermekkorban lévő, mindkét szülőjére árva Fülöpöt minden fent felsorolt birtokjogával együtt Powsyncz-i Ferenc fiára: Jánosra és János fiára: Jánosra mint legközelebbi rokonaira (propinquioribus

consanguineis) bízták ad nutriendum, ad e[duca]ndum et protegendum, és nekik átadták. - 2. A pozsegai káptalan neki tett 1420. szept. 11-én (f. IV. p. nat. Marie) kelt jelentése, amely tartalmazza az ő Verőce megye hatóságának, és közvetve a káptalannak szóló, Fülöp panaszára kibocsátott parancslevelét, aminek értelmében az ispán és a szolgabírák - megtudva a pozsegai káptalan tanúbizonysága jelenlétében Orehowcz birtok szomszédaitól és határosaitól, illetve a megyebeli nemesektől, hogy a Powsyncz-i János fiára: Jánosra és Ferenc fiára: Jánosra Fülöp nagykorúságáig bízott birtokrészekből az előbbi a maga részét az immár nagykorú