Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
Bevezető
Bevezető vékenységét alapvetően adminisztratív és repressziós intézkedések képezték. Az „ellen- forradalmi erők” elleni küzdelem részeként 1956. november 12-én kihirdették az 1956. évi 22. sz. törvényerejű rendeletet a büntetőeljárás egyszerűsítéséről egyes bűncselekmények (gyilkosság, szándékos emberölés, gyújtogatás, rablás, fosztogatás stb.) esetében.71 1956. december 11-én ezt a rögtönbíráskodásról szóló 1956. évi 28. sz. tvr. követte, amelynek részletes szabályait a Kádár János saját hatáskörében kiadott 6/1956. (XII. 11.) sz. kormányrendelet állapította meg. Münnich Ferenc javaslatára született meg a közbiztonsági őrizetről rendelkező 1956. évi 31. tvr., amely 1956. december 13-án lépett hatályba. A feszült politikai légkör indokolta a gyűlések és felvonulások megtartásának előzetes engedélyhez kötését. Az Elnöki Tanács 1956. december 12-én ezt először egy hónapra, majd 1957. március 31-ig, az 1957. 23. sz. tvr. pedig 1957. június 30-ig hosz- szabbította meg. Az ország megbénult termelőapparátusának újraindítása nagy nehézségekbe ütközött. Amikor a kormány hivatalba lépett, az üzemek jó részében a hatalom a munkás- tanácsok kezében volt, a vállalati igazgatókat vagy elzavarták, vagy háttérbe szorították, a pártszervezetek beszüntették tevékenységüket. Az éves gazdasági tervek érvényüket vesztették, a sztrájkok miatt a gazdaság teljesítőképessége megrendülőben volt. Aggasztó képet mutatott az energiahelyzet, a bányákban nem folyt termelés, az erőművek tartalékaikat fogyasztották. A forradalmi események következtében mintegy másfél milliárd forint értékű árukészlet pusztult el, a magán és középületekben esett kár több mint egy milliárdot tett ki, a sztrájkok miatti termeléskiesés közel kilenc milliárddal csökkentette az 1956-os nemzeti jövedelmet. 1956. november 24-én jelent meg a kormány rendelete, amely szerint a termelés megindítását akadályozó körülményekre tekintettel a 2000 munkásnál vagy ötszáz dolgozónál többet foglalkoztató, de országos fontosságú üzemekbe kormánybiztost nevezhettek ki, aki közvetlen kapcsolatot tart fenn a kormánnyal, ügyel a törvények betartására, gyakorolja a minisztériumok jogait a vállalatok felett, eldönti az igazgató és a munkástanács közötti vitatott kérdéseket. A sztrájkok előidézte rendkívüli helyzeten kívül meg kellett birkózni az anyaghiánnyal, de különösen a rendkívül súlyos és a termelés alapjait fenyegető energiahiány igényelt közvetlen kormányzati beavatkozást. Az iparügyi miniszter rendeletileg szabályozta a termelt villamos energia mennyiségnek az egyes ipari üzemek közötti elosztását, majd a kormány 1957 januárjában energia kormánybiztosságot hozott létre. E mellett a kormány gazdasági segítségért fordult a szocialista tömb országaihoz, és az energiaszállítások további folyósítását kérte a szomszédos szocialista államoktól. Ugyanakkor a kormány intézkedései során arra is tekintettel kívántak lenni, hogy a forradalmi események következtében esett károk a lakosság életszínvonalát a lehető legkevésbé befolyásolják. Az életszínvonal-politikát illetően szakítottak azzal a korábbi felfogással, hogy a szocializmus építéséhez a dolgozók folyamatos anyagi áldozatokkal járuljanak hozzá a távlati célok jegyében. Kádár az MSZMP IKB 1956. december 2-ai ülésén kijelentette: „A gazdasági kérdések megoldásánál nekünk az a politikánk, hogy mindenféle olyan döntésnél, ahol a megtermelt javak hovafordításáról van szó, az első 71 Ezt a jogszabályt a gyorsított büntetőeljárás szabályozásáról szóló 1957. évi 4. tvr. hatályon kívül helyezte. 32
