Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)

24. 1957. április 25.

1957. április 25.

MT ülések jegyzőkönyvei

Ezek a rendelések régen itt vannak, az események miatt abbamaradt a gyártás, behoztuk hozzá az import nyersanyagot, és nem tesszük be az 1957-es tervbe, holott esedékes, vis major címén mentességet kaphatunk 3-4 hónapra, de nem egy évre. Pönálé is fog ezért terhelni bennünket. Ez 50 milliós tőkés javulást jelent, de nincs benne a tervben.

Már szóba került a beruházás, nálunk úgy jelentkezik, hogy nem kapunk meg dolgokat még akkor sem, ha benne van a tervben. Nem tudunk többlet exportot kapni, holott a termelési szint igen magas, de elviszik a beruházási munkák. Elektromos motor-hiány van az egész országban. Olyan beruházási munkák okozzák ezt, amelyek nem is lesznek megvalósítva. Az 1957. évi tervben a 10%- át tudjuk megkapni annak, ami be van tervezve.

Kérem, hogy a Minisztertanács az 5. oldalon szereplő globál export-import számokat hagyja jóvá, valamint a demokratikus aktívum helyesbítését, és fogadjuk el a 400 milliós tőkés passzívumot.

Csanádi György elvtárs:

A Gazdasági Bizottság előtt is feltártam, hogy hogyan néz ki a közlekedés. Egyetlen megnyugtató mód csak az, hogy a közeli időben meginduló szovjet hosszúlejáratú hiteltárgyalásokon a közlekedés lesz az, amelyik elsősorban kap a Szovjetuniótól segítséget. Ennek ellenére is meg kell saját lelkiismeretemet nyugtatni azzal, hogy felvetem ezt a kérdést, és felhívom a Minisztertanács figyelmét, hogy évek óta bűnös mulasztás a népgazdaság vezetői részéről, ami a közlekedés területén történik. Az nem nyugtat meg, hogy a vasút úgy-ahogy a feladatát teljesíti. Nem is akarok rámutatni arra, hogy több milliárdos veszteséget jelent a népgazdaságban, hogy ilyen lerongyolódott közlekedési eszközökkel kell a szállítást lebonyolítani. Egyszer azonban ennek is vége lesz. Nem lehet tovább húzni-halasztani. A magyar vasutak helyzete, kezdve a felépítménytől a mozdonyparkig olyan, hogy azt nem lehet tovább tűmi. A vasút problémáit nem lehet máról-holnapra megoldani. A felépítmény 20-25 évet bír ki. Nálunk 60-70 éves vasúti síneink vannak, a síntörések következtében balesetek sorozata fordulhat elő. Ezeket a munkálatokat nem lehet egy-két év alatt elvégezni. Eddig is 12-13%-át kapta az összberuházásoknak a vasút. Minden államban legalább a 15-17%-át kapják. Ez évben a beruházásnak csak 6%-a jut a vasútnak.

A vasút villamosítására vonatkozó határozat nincs végrehajtva, mert az ipar nem gyártja a villamos mozdonyokat. Minthogy a leggazdaságosabb típus körüli vita külföldön eldőlt úgy, hogy a mi elgondolásaink igazolódtak, lehetőség van arra, hogy nyugatról importáljunk néhány mozdonyt. Ez nem oldja meg a vasút gondját, de minimális javulást hoz, emellett a hazai gyártásnak is segítséget jelentene. Javasolom, hogy 5 db villamos mozdonyt hozzunk be nyugatról.

Nem akarok hosszan beszélni a dieselesítésről. Már korábban megmondtam, hogy a dieselesítésnek semmiféle megalapozottságát nem látom. Akkor volt 2 Diesel-mozdonyunk, most van 3. Három év óta tehát idáig jutottunk a dieselesítési programban.

400