Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
Bevezető
Bevezető 1957-es évre készüljön terv. Emellett ígéretet tett a hazai adottságokat messzemenően figyelembe vevő három éves terv kidolgozására, amelynek fő feladata a dolgozók élet- színvonalának emelése lesz. Egyidejűleg megerősítette a már november 4-ei nyilatkozatban is szereplő ígéretét a magánkisipar és a kisipari szövetkezetek tevékenységének kiszélesítésére. A mezőgazdaságot illetően a falu szocialista átalakítása mellett tették le voksu- kat, de a teljes önkéntesség hangsúlyozása mellett fontosnak tartották a termelőszövetkezetek önállóságának növelését, és támogatásukról biztosították a korábban már elterjedt társulási és szövetkezeti formák felelevenítését. A nyilatkozat kijelentette, hogy a kormány a földműveléssel élethivatásszerűen foglalkozók részére lehetővé kívánja tenni a korlátozott ingatlan-forgalmat és - az állami monopóliumot élvező termékek kivételével - terményeik szabad értékesítését. A gazdaságirányítás átalakításában a legfontosabb feladat a túlzott központosítás csökkentése volt; nagyobb önállóságot kívántak biztosítani egyrészt az üzemeknek, másfelől a helyi államigazgatási szerveknek a helyi jellegű ipar irányításában. A nyilatkozat külön is foglalkozott az üzemi munkástanácsoknak az üzem gazdasági irányításában való részvételével. A kultúra terén támogatást és a művészi alkotó munka szabadságának biztosítását ígérte, de csak azoknak, akik a haladást képviselik és nem „a szabadság és szocializmus ellenségei”. A nyilatkozat hitet tett az egyházak és vallásfelekezetek szabadságának biztosítására és támogatására, az iskolákban lehetővé kívánta tenni a fakultatív hitoktatást. Ugyanakkor az egyházak vezetőivel szemben azt az elvárást fogalmazta meg, hogy tevékenységüket a feszültség enyhítése, a társadalmi konszolidáció érdekében fejtsék ki. Leszögezte: a kormány nem tűrheti, hogy bármely vallásfelekezet egyházának bármely szervét vagy funkcióját bárki is az ország törvényes rendje ellen irányuló politikai reakció szolgálatába állítsa. Mindszentynek az ún. békepapokat tisztségükből felmentő intézkedésére reagálva kijelentette: megengedhetetlen, hogy az egyházak tagjai közül bárkit politikai nézetei miatt hátrányos megkülönböztetésben részesítsenek. Ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy a kormány és az állam az egyház viszonyában felmerülő esetleges vitás kérdéseket tárgyalások útján rendezi. A nyilatkozat a külpolitikában továbbra is azt tekintette alapelvnek, hogy az egyenjogúság, a nemzeti függetlenség és szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján együttműködjenek valamennyi országgal, de a külpolitikában elsősorban a nemzetközi szolidaritásra, a Szovjetunióval és a szocialista tábor országaival való tartós szövetségre kívántak támaszkodni. A kormány hangsúlyozta, hogy a nyilatkozatban foglaltak csak elvi állásfoglalást jelentenek a legfontosabb kérdésekben, nem kívánt minden kérdésre kiterjedő, részletes kormányprogram igényével fellépni. A nyilatkozatban kifejtett politikai platform alapján különböző pártállású és pártonkívüli szakemberek bevonásával kívánták a részletes kormányprogramot kidolgozni. Mint korábban már utaltunk rá, a gazdaságirányítási rendszer átalakítására irányuló munkálatok 1957 januárjában elkezdődtek, és nyárra elkészült az összesítő jelentés is. A január 6-ai kormánynyilatkozatnak az államhatalom erősítése és további demokratizálása című fejezetben foglaltak megvalósításához szükséges javaslatok kidolgozását végző munkacsoport létrehozására is történtek lépések. Gál Tivadar Halász Józsefnek, a Minisztertanács Titkársága vezetőjének írt 1957. január 16-ai levelében több alternatívát is vázolt ennek érdekében, minden esetben feltüntetve a javaslat előnyeit és 29
