Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)

Bevezető

Bevezető

hátrányait. A témát érintő javaslatok kidolgozását véleménye szerint végezhette volna az Országgyűlés Jogügyi Bizottsága, ami politikailag erősítette volna a kormány pozícióit, viszont a bizottság összetételében nem látott biztosítékot arra, hogy a munkát megfelelően irányítani képes.

Másik lehetőségként kínálkozott a Minisztertanács által a korábbi években létrehozott Államjogi és Államigazgatási Kodifikációs Kormánybizottság, ahol megfelelő szakemberek álltak rendelkezésre, viszont a kormány elesett volna attól a politikai előnytől, amit az első javaslat biztosított.

A Hazafias Népfront vagy az annak keretében létrejött jogi bizottság közreműködése esetén meglett volna az a politikai előny, amelyet egy, a kormánynak alá nem rendelt társadalmi szerv támogatása jelentett, de ebben az esetben „kormánytényezők” nem tudtak volna befolyást gyakorolni sem a javaslatok elkészítésének időpontjára, sem annak tartalmára, és fennállt volna annak veszélye, hogy a javaslatok még a kidolgozás stádiumában nyilvánosságra kerülnek.

A negyedik alternatívaként kínálkozott az a lehetőség, hogy a fenti szervezetektől független, részben szakemberekből, részben vezető funkcionáriusokból álló külön bizottságot hozzanak létre, amely kétségtelenül azzal az előnnyel járt volna, hogy a kormány szabad kezet kapott volna a bizottság személyi összetételében és biztosíthatta volna befolyását. Hátrányként jelentkezett viszont, hogy ebben az esetben a bizottság jórészt ugyanazokból a személyekből tevődött volna össze, akik korábban más-más bizottságokban is helyt kaptak, s így nem tudtak volna kellő erőfeszítést kifejteni az ügy érdekében.

Gál Tivadar az alternatívák közötti döntés mellett szükségesnek tartotta annak rögzítését, hogy mely kérdésekben és milyen javaslatok kidolgozásával kellene a létrejövő testületnek foglalkozni: tíz pontban foglalta össze az általa fontosnak ítélt témákat. Megvizsgálandónak tartotta, hogy az Alkotmányban a már elhatározott - a címerre és az államigazgatás legfelsőbb szervére vonatkozó - módosításon kívül milyen további változtatások szükségesek. A tanácsok gazdasági hatáskörének növelésével, a tervezett decentralizálással összefüggésben kidolgozandónak tartotta a tanácstörvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot és a Népfrontnak az állami életben elfoglalt helyének megállapítása érdekében törvény alkotását tartotta szükségesnek a Hazafias Népfrontról is.

Gál hiányolt egy egységes közszolgálati szabályzatot, amiben szabályozni lehetne bizonyos közszolgálati állások képesítéshez kötésének rendszerét. Részben az alkotmány módosításával, részben külön törvényben rendezni javasolta az Országgyűlés ellenőrző szerepét és annak szervezeti kérdéseit, amit különösen az Állami Ellenőrzés Minisztériuma megszűnése tett aktuálissá.

Gál Tivadarnak az volt a véleménye, hogy a már elkészült államigazgatási eljárási törvényt felül kellene vizsgálni és ki kellene egészíteni a panasz eljárás rendelkezéseivel. Ugyancsak felülvizsgálatra szorulónak ítélte a bírói eljárás szervezetét és az egész ügyészi rendszert. Úgy vélte, haladéktalanul hozzá kellene kezdeni az 1956 augusztusában elhatározott, de meg nem indított munkához, mely az államigazgatási helyi szervek és a központi szervek közötti hatáskör elkülönítésére irányult. Végezetül elméletileg kidolgozandónak és lezárandónak tartotta a Termelők Tanácsa, ill. a hasonló jellegű szerv létrehozása, alkotmányjogi elhelyezkedése, hatásköre kérdésében folyt vitákat.

Arról mindmáig nem kerültek elő dokumentumok, hogy a kormánynyilatkozat30