Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
50. 1958. január 16.
MT ülések jegyzőkönyvei 1958. január 16. hogy ez a felvásárlási terv azt jelenti, hogy így is 10%-kal kisebb a központi készlet, mint tavaly, igaz ugyan, hogy 10%-kal csökkent az igény a tavalyihoz képest. Ez nem jelenti azt, hogy minden rendben van. 1957-ben azonban már jelentkeztek azok a pozitív tényezők, amikre építve előbbre tudunk menni. A központi apparátus sem működött úgy, ahogy kellett volna, és mégis jelentkeztek a termelésben olyan tényezők, melyek pozitívan hatottak. Ami a jövőt illeti, ha azzal a kötelezettséggel és felelősséggel vesszük kezünkbe a gazdasági ügyek irányítását, amivel 1956 novembere után a szocialista rendszer védelmét és a politikai hatalom védelmét vettük kézbe, akkor sikereket tudunk elérni. Most már elmondhatjuk, hogy a politikai kérdéseket akkor kézbe vettük, sokkal rosszabb körülmények között dolgoztunk, és mégis eredményt értünk el. Ha úgy cselekszünk a gazdasági irányítással is, biztos érünk el eredményt. Meg kell nyerni ennek az ügynek a tömegeket, és 1 -2 év múlva ugyanezt fogjuk elmondani, hogy a gazdasági életben is megálltuk a helyünket. Tudjuk, hogy Magyarország 40 esztendeje a szélsőségekben hányódik, de vannak komoly dolgozók, akik a szocializmusért az életüket is adják, és ez a többség. Ha az 50-60 gazdasági vezetőt helyes irányba sikerül orientálni, a szolidság, az erkölcsi bátorság, a néppel szembeni kötelesség irányába, ha megnyerik a tömegek bizalmát, már nagyon szép eredményeket tudunk elérni. A népi hatalomért folytatott harc gazdasági területén, ha mindnyájan egységesen álltunk volna ki, nem így állnánk. Elhatároztuk 1956 végén, hogy csak a munkásoknak és a rendőrségnek juttatunk 10-15%-os béremelést, közben a nagy nyomásnak engedve itt, ennél az asztalnál szegtük meg elhatározásunkat. Elvben mindenki mellette volt, mégis a gyakorlatban egyes gazdasági vezetők a maguk területén nem tudtak másként cselekedni. Ha mi valamiben megegyezünk, attól nem lehet eltérni. Ha megtesszük, ezt az alsóbb vezetők is megteszik, és biztosítani tudjuk majd ehhez a társadalmi támogatást és a dolog menni fog. Nyilatkozatról: Miközben Apró elvtárs beszámolóját hallgattam, közbe akartam szólni, hogy én már ezt olvastam az esti újságban. Jobb lett volna, ha a nyilatkozatot előbb itt megtárgyaljuk, és csak azután jelenik meg az újságban. A közvélemény helyes informálásához tartozik a gazdasági kérdésekkel való foglalkozás. A nyilatkozatot jó lenne az Országgyűlésen megtenni, annak keretében, amit mi a tervünkről mondunk. A gazdasági nyilatkozatok kérdését úgy kellene szabályozni, hogy üzleti titkainkat ne hozzuk nyilvánosságra. Nem szükséges nekünk össze-vissza fecsegni arról, hogy hogyan áll a deviza- mérlegünk, mennyivel tartozunk stb. Vannak nekünk tőkés partnereink, akiktől vásárolni akarunk, miért kell nekik tudni a mi fizetési nehézségeinkről. A millió rubelekkel az egyszerű újságolvasó valahogy úgy van, hogy örül, megkönnyebbül, mikor olvassa, hogy 300 millió rubelt kaptunk a Szovjetuniótól, így nem kell olyan erőfeszítéseket tenni a gazdasági életben. De gondoljunk arra is, hogy a Szovjetunióban is olvassák az újságjainkat. Hogy nem emelhetik a beruházásukat egyes igazgatók úgy, ahogy azt eltervezték, ez azért van, mert ilyen 1105
