Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

azonos írással: Pro magistro Thoma filio Dyonisii de Regun contra Nicolaum et Petrum filios Pauli de Macra protestatoria. Eredeti, papíron, hátlapján zárópecsét töredékével, Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260641). • Közlés: BánfOkl I. 211. — DocRomHist C, XI. 38-39 (román fordításban is). 859. 1356. november 4. (IV. d. Omn. sanct.) A Clusmonostra-i Szűz Mária-monostor konventje előtt az Aba nemzetségbeli Chente (d) János fia: János az őt örökjogon illető Belső-Szolnok vármegyei (in cttu de interiori Zonuk) Borzua hegyet és Huzyumezev birtokot, tartozékaikkal együtt, örökre átadja sógorának Wos (d) Miklós magisternek és nővérétől született fiainak: Lászlónak, Istvánnak, Pálnak és Jánosnak, akik viszont élete végéig kötelesek őt eltartani a mondott hegy és birtok jövedelméből. Eredeti, hártyán, hátlapján pecsét maradványaival, egykor a Wass cs lt-ban, ahol azonban már 1942-ben nem volt fellelhető, jelenlegi holléte ismeretlen. • Közlés: HOkl 261-262. — DocRomHist C, XI. 40-41 (román fordításban is). • Regeszta: WassLt 110. sz. 860. [1356. november 8. - december 7. között, Torda] [András] erdélyi vajda tanúsítja, hogy Domokos erdélyi alvajda [1356. augusztus 4. - november 8. között kelt] perhalasztó oklevele (848. sz.) értelmében, Torda-n tartott közgyűlésén, - Nikolaus kivételével - Jákob, Johann, Stephan, Blasius és Ladislaus megjelentek előtte, de nem tudták felmutatni a szükséges okleveleket, hanem ismét a per halasztását kérték. Ezért ő azt - az alperesek által az ítélkezés kezdetén kifizetendő hat márka bírság terhe mellett - december 7re (ad oct. Andree ap.) az alvajda elé Szentimrére (ad Sanctum Emericum) tette át. Tartalmi ái Macska Domokos erdélyi alvajda 1356. december 11-i oklevelében (869. sz.), DL 36408 és Beszterce v lt (DF 247225). Keltezése azon alapszik, hogy Lackfí András vajda ez év második felében november 8-án tartott közgyűlést (vö. DocRomHist C, XI. 41-50). • Közlés: Ub II. 128-129. — DocRomHist C, XI. 57-58, 61 (román fordításban is). • Regeszta: Berger: Regesten I. 30. sz. 861. 1356. november 10. (Torde, III. d. oct. Omn. sanct.) András erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy Kelnuk-i Salamon fia: Nikolaus fiainak: Stephannak és Andreasnak Peturfolua-i Hennyng fia: néhai Nikolaus Peturfolua-i (in cttu Albensi) birtokrészei miatt Enyed-i Michael comes ellen Domokos alvajda színe előtt régóta folyó perét, melyet az ügy fontosságára nézve és a [megjelent] nemesek alacsony létszáma miatt augusztus 1-jére (ad oct. lacobi ap.) ő elébe utaltak, ő az erdélyrészi nemesek mostani [november 8-i] közgyűlésére halasztotta, noha mind a felperesek, mind pedig az alperes Michael comes ügyvédje és famulusa: Simon készek lettek volna jogleveleik bemutatására. E közgyűlésen a felek, az ő előzetes engedélye alapján fogott bírák segítségével egyezségre jutottak és bejelentették, hogy Kelnuk-i Salamon fiai: Stephan és Andreas testvéreik (fr. u): Salamon, Michael és Nikolaus nevében is - néhai Hennyng fia: Nikolaus Peturfolua-i birtokrészét, szőlőinek felét, három ottani malmának harmadát és Sebus városbeli telkét, István volt erdélyi vajda privilégiumának megfelelően, örökre átengedték Enyed-i Michael comesnek, kölcsönösen semmiseknek nyilvánítva az egymás