Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

ellen kiállított okleveleiket és kötelezték magukat, valamint utódaikat, hogy Michael comest megvédik a fentiek birtokában. Ái az erdélyi káptalan 1357. március 3-i oklevelében (892. sz.), Zichy cs zsélyi lt: DL 77183. LJ Közlés: ZOkm III. 48-50. — Ub II. 123-124. — DocRomHist C, XI. 41-44 (román fordításban is). 862. 1356. november 13. (in Thorda, VI. d. oct. Omn. sanct.) András erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy az erdélyrészi nemesek és egyéb rendű-rangú emberek részére Thorda-n november 8-án (in oct. Omn. sanct.) tartott közgyűlésén Bokws-i Derekaas (d) János fia: Simon magister azt vallotta, hogy a Belső Szolnok vármegyei (in cttu de Zonuk interiori) Sumkwth, Kopylan és Kachko nevű örökbirtokait, melyeket már az ősei is birtokoltak és most a király kezén vannak, apjától: Jánostól néhai László erdélyi vajda azért foglalta el, mert többszöri felszólítására sem akart annak famulusa lenni, nehogy a szent korona iránt hűtlenné váljon. A panaszos állítását, annak kérésére, a közgyűlésenjelen levő szolgabírák, esküdt ülnökök és más rendű-rangú emberek eskü alatt megerősítették. Ái az erdélyi káptalan 1356. november 22-i oklevelében (866. sz.), DL 30017. C Közlés: AOkm VI. 517-518. — DocRomHist C, XI. 44-45 (román fordításban is). 863. 1356. november 14. (Torda, VII. d. oct. Omn. sanct.) András erdélyi vajda és Zonuk-i ispán az erdélyi részek nemesei és minden rendű-rangú ember részére Tordán november 8-án (in oct. Omn. sanct.) kezdett közgyűlése alkalmával Péter magister deák, a Clusmunustra-i konvent jegyzője - a konvent ügyvédvalló levelével megjelenve László apát nevében azzal vádolta Kalyan-i János fia: Mannust, hogy elfoglalta a monostor Bewna nevű (Clus vm) birtokát. Állítása igazolására felmutatta az erdélyi káptalannak egy István volt alvajdához és András vajdához címzett egy-egy jelentését a helyszíni vizsgálatról, amiből kitűnik, hogy Bewna az apátság birtoka. Az apátság birtoklásának jogalapja felőli egyéb iratai azonban elkallódtak amikor a monostort a királlyal szembeszálló nagyurak felprédálták és apátjait elfogták. Mivel pedig az egyházak megfelelő joglevelek alapján szokták bírni jószágaikat és Péter magister ilyeneket nem tudott bemutatni, a hét vármegye szolgabírái és esküdt ülnökei Mannust arra kötelezték, hogy [1357], január 13-án (in oct. Epiph. dom.) Szentimrén (in Sancto Emerico) négy szomszédjával együtt leteendő eskü által bizonyítsa, hogy Bewna örök jogon az övé. — Hátlapján azonos kéz írásával: Pro domino Ladislao abbate de Clusmunustra, contra Mannum filium Iohannis, super iuramentali depositionis [!] in facto possessionis Bewna vocate, ad octavas festi Epiphaniarum domini ad Sanctum Emericum facienda, memorialis. — Ugyanott, közel egykorú kéz írásával: Item ecclesia optinuit causam suam. Mannus vero in iudicio facti potentie est convictus. Eredeti, papíron, hátlapján kerek zárópecsét nyomával, a kolozsmonostori konvent mlt-ban (DF 275174). — Tartalmi említés Macska Domokos alvajda 1357. január 17-i oklevelében (878. sz.), DL 29149. — Tartalmi említés Szobi Bertalan erdélyi alvajda 1393. szeptember 26-i oklevelében, DL 28735. • Közlés: CDHung IX/2. 547-549. — Hurmuzaki 1/2. 43-44. — DocRomHist C, XI. 45-48 (román fordításban is). • Regeszta: KmLt 24. sz. (hibásan november 15-re keltezve). — §incai I. A9X-A92.