Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

don osztották fel: Quod in inferiori parte eiusdem silve sub quadam arbore Zylfa vocata unum signum terreum posuissent, de qua quidem arbore vadit supra ad partem meridionalem et perveniet ad medium ipsius silve, ubi aliud signum terreum pro meta posuissent. Deinde versus eandem partem ascendendo perveniet ad cacumen cuiusdam montis in eadem silva existentis, ubi esset vinea, circa quam vineam similiter unum signum terreum pro meta posuissent. Hinc versus eandem partem inter quasdam terras arabiles directe descendendo perveniet ad quandam aliam silvam Ruhbolchbyke vocatam, de qua silva tendit versus fluvium Kykullew et cadit ad quoddam fossatum siccum, in cuius fossati cursu cadit ad fluvium Kykullew et ibi terminantur. Cuius pars orientális simulcum eadem vinea eisdem filiis Michaelis ad possessionem Almas, pars vero occidentalis ipsi magistro Nicolao filio Symonis bani ad possessionem Darlaz cessisset in eorum portionem cuilibet partium sua portio perpetuo possidenda tali conditione mediante, quod si qua partium ipsam divisionem refutaret, extunc parti eandem observanti, absque iudicis portioné, in centum marcis argenti remaneret et convinceretur ipso facto. Ái az erdélyi káptalan 1360. május 7-i oklevelében, DL 43193. — Eredetije, melyet a Béldi cs mezőméhesi lt őrzött, feltehetőleg még az első világháborút követően elpusztult. • Közlés: Ub II. 113-114. — DocRomHist C, X. 350-351 (román fordításban is). 806. 1355. augusztus 21. (f. VI. p. Assumpt. virg.) A garamszentbenedeki (Sancti Benedicti de iuxta Gron) monostor bizonyítja, hogy a Gumur vármegyei Derenchen-i Voyuoda (d) Peteu fia: Miklós magister az eddig nála zálogban volt Theremie-i másként Syma-i (Neugrad vm), valamint Derenchen-i és Stran-i birtokrészeket, tartozékaikkal együtt, örökáron megvásárolta Theremie-i Miklós fia: Istvántól. Eredeti, alsó szélén chirographált hártyán, fuggőpecséttel, esztergomi káptalan hiteleshelyi lt, lad. 2, fasc. 8, nr. 1. (DF 208506). • Közlés: MonEcclStrig IV. 131-132. 807. 1355. augusztus 23. (apud Villamnovam, Avinionensis diocesis, X. Kai. Septembris) [VI. Ince pápa] egyetemes körlevelében megparancsolja (többek közt) az erdélyi püspöknek, hogy ö, lelkiekben helynöke vagy az erdélyi officialisok közül kiküldött személy révén látogassa meg városa és egyházmegyéje nem kiváltságolt (non exempta) egyházait, kolostorait és más egyházi helyeit. A vizitáció szokott ellátása a megvizsgáltakat terheli. (Episcopo Ultrasilvanum [!] mandat ut per aliquam personam ab eo vei a vicario eius in spiritualibus seu ab officiali Ultrasilvano debutandam ecclesias, monasteria aliaque loca ecclesiastica non exempta civitatis et diocesis Ultrasilvani visitet et a visitatis procurationes solitas recipiat). Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. G Regeszta: Gasnault III. 1700. sz. 808. 1355. augusztus 26. (f. IV. p. Steph. reg.) A Clusmonstra-i Szűz Mária-egyház konventje bizonyítja, hogy Alvinci (de Vinch inferiori) Vyvianus fia: Johann comes - famulusa és ügyvédje: Orrus (d) András útján - tiltakozott amiatt, hogy Péter volt alvajda a Kunch Miklós vajda és Zonuk-i ispán által május 20-án (f. IV. a. Penth.) Thorda-n tartott generalis congregatio alkalmával embereit reáküldte és megöléssel fenyegetve kényszerítette ki tőle azt a megállapodást, miszerint a Morisius folyó mellett, Fehér