Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

558. 1350. február 12. (f. VI. a. Valentini mart.) János Nempth-i plébános és András erdélyi püspök általános helynöke a Meszesen kívüli részen (de exteriori parte Mezes) Miklós Ders-i, Mátyás Pereche-i plébános és a Zoldubag-i részen alesperes (vicearchidiaconus), János Janusy-i, István Waya-i, Márk Lader-i, más néven Loranthaza-i egyházak plébánosainak szóban is megerősített írásbeli tájékoztatása alapján bizonyítja, hogy Mihály fia: Ábrahám Laskud-i nemes felesége: Katalin, aki Ziketh-i és Tokay-i Makó nevű nemes leánya, előttük, továbbá Janusy-i Miklós fiai: Cantor (d) János és Bereck, Vaya-i János fia: László, Vaya-i Jolath fia: András, valamint ezek feleségei előtt halálos ágyán úgy rendelkezett, miszerint hitbérét és jegy ajándékát, összes rokona és atyafia kizárásával, egyedül férjére Ábrahámra és a tőle származó utódaira hagyja. Ezt a végakaratot a vikárius függőpecsétes privilégiumába foglalva erősíti meg. Eredeti, hártyán, függőpecsét hártyaszalagjával, Vay cs berkeszi lt: DL 96310. 559. 1350. február 16. (Bunchida, III. f. p. Invocavit) Geleth fia: László magister, Doboka-i ispán, valamint szolgabírói: Lőrinc fia: Benedek és Demeter fia: János bizonyítják, hogy amikor szentegyedi (de Sancto Egidio) Wos (d) Miklós ama panaszára, miszerint a Zeekakna-i népek és hospesek méneséből lenyilaztak négy kancát, egyet pedig a hátsó lábán megsebesítettek, embereiket a helyszínre kiküldték, azok négy döglött lovat láttak a mezőn. — Hátlapján azonos írással: Pro Nicolao dicto Wos de Sancto Egidio contra hospites de Zeekakna protestatorie. Eredeti, papíron, hátlapján három zárópecsét töredékeivel, Wass cs lt (DF 252762). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 528, 696, 733 (román fordításban is, hasonmással). • Regeszta: WassLt 93. sz. 560. 1350. március 6. (sab. a. Letare) János, a váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) Szt. István első vértanú monostorának apátja és konventje I. Lajos királynak. 1350. január 26-i parancsára (554. sz.) Od-i István fia: János királyi ember, Fodor (Crispus) Mihálynak, a rendház familiárisának a tanúbizonysága mellett, március 4-én (f. V. p. Med. quadrag.) Mon birtokon a belsőségeket az alábbi módon osztotta fel: Locum sessionalem eiusdem possessionis pro locis sessionalibus iobagionum hoc modo divisissent, quod sicut sessio eiusdem longitudine a plaga septentrionali versus meridiem adiaceret, pars eiusdem ex parte occidentali adiacens usque ad rivulum, qui de possessione Meneu transitum facit per ipsam possessionem Mon simplici ordine ... tantum pro loco sessionali iobagionum eidem magistro Jakch ... statuisset ... alia vero medietate eiusdem a plaga orientali adiacente Iacobo filio Dominici et domine consorti sue, prout ipsorum esse dignoscitur, similiter simplici ordine remanente; usus vero et quaslibet utilitates eiusdem extraneas cuiusvis nominis existant communi usui relinquendo. Ugyanekkor Domokos fia: Jakab felesége: Ilanch [!] asszony, aki Orrus (d) István fia: Jánosnak a leánya, férjével, Rusynth nevű leánykájával és Miklós nevű fiával együtt kijelentette, hogy Mon birtok fent leírt felét 50 garasával számított 20 márkáért, mely összeget teljesen meg is kaptak, a szomszédok beleegyezésével örökre eladták Jakch magisternek és utódainak. E beiktatáshoz Mon-ról Illés fia: István, atyjafiai: István fia: Miklós fiai: Mihály és László nevében is, Meneu-ről pedig Miklós fiai: Péter és Si-