Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

mon, továbbá Ugrin fia: István fiai: Gegus, Miklós és János, valamint György fiai: László és Ágoston, mind nemesek, a szomszédság jogán szintén hozzájárultak. Ái I. Lajos király 1350. július 7-i oklevelében (567. sz.), Vay cs berkeszi lt: DL 96315. 561. [1350. március 7. és 1359. március 31. között.] A hét szász szék vezetői a Veresmart (Rufusmons) és Hőhalom (Bwrperk) királyi falvak lakói közt egy szántót és erdőt magában foglaló nagy terület miatt folyó perben, melyről a felperes veresmartiak azt állítják, hogy régtől fogva az övék, az alperes hőhalmiak szerint pedig az ő vásárolt birtokuk, az alábbi döntéseket hozták: Március folyamán (in Letare) Konrád comes szebeni (de Cibinio) királybíró vezetése alatt állapítsák meg a vitatott terület határait, majd osszák meg azt a felek között úgy, hogy a délre eső része a veresmartiaké, az észak felőli pedig a hőhalmiaké legyen véglegesen. Az ottani erdők maradjanak a veresmartiaknak, akik a hőhalmiaknak áron eladott szántóföldeket visszaválthatják, de addig, amíg erre sor kerül, azokat továbbra is a hőhalmiak használhatják a hazában (patrie) szokásos bér ellenében. A veresmarti erdőből lopott és a hőhalmiaknál három napon belül megtalált fát fizessék meg a veresmartiaknak elkobzás terhe alatt. A megállapodást megszegő fél száz márka finom ezüstöt fizessen a hét szék vezetőinek. — A határjárás szövege: Primo incipiendo a quodam ponté super rivulo Chygenbach nuncupato existente, ubi magna via publica, que de Nova villa vadit ad Burperk, pertransit eundem pontem, venissent versus orientem directe ad quendam fontem scaturientem Schaczbrunnen vocatum sub quodam monte existentem et de eodem fonté ascendissent ad dictum montem ad eandem plagam orientalem et venissent ad viam Lantstrosz appellatam et per eandem viam ad magnum spatium transeundo venissent penes quendam altum locum, ubi ultra eundem altum locum ad iactum unius lapidis ipsa via duplicaretur, de qua duplicatione vie adhuc ad orientem pertransissent quandam vallem Rudbach vocatam et ascendissent alium montem Ebersperen vocatum et venissent ad quandam arborem piri Nemansbyrbom vocatam, ubi et circa quam arborem mete trium possessionum, scilicet Rufümontis et Burprich predictarum ac Chekendal astringerentur ac mete ipsius térre litigiöse terminarentur. Facta autem huiusmodi reambulatione partibusque pro signo metali relicta terram versus meridiem iacentem populis de Ruffomonte, terram vero versus septentrionem populis de Burperk perpetuo tenere et possidere reliquissent. — Hátlapján két különböző kéz írásával: Excerptum de annosa charta contra Burprichgenses pro incolis de Ruffomonte. Keltezetlen egyszerű másolat a XV. század végéről, papíron, Szász Nemzeti Lt (DF-ben nincs másolata). • Közlés: Ub II. 73-75 (a keltezés indoklásával). — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 532-533 (román fordításban). 562. 1350. március 20. (Roma, Mártii d. XX.) Jakab Nepi-i (Nepesinus), Peter Oloron-i (Eloronanus), Bertrand fráter Assisi-i (Asisinus), Tamás Terni-i (Yteranus) és Ugulin Sutri-i (Sutrinus) püspök - a Henndorf-i Vasműét, Andreas és Herberd kérésére az (erdélyi) fehérvári (Albensis) egyházmegyében lévő falujuk Szt. András tiszteletére emelt templomába a felsorolt ünnepek alkalmából elzarándokoló bűnbánóknak negyven napos búcsút engedélyez. — Az eredetin olvasható püspöki záradékok szövegei: Et nos Andreas dei et apostolice sedis gratia episcopus Transilvanus universas et singulas