Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

428. 1347. november 9. (Avinione, V. Id. Novembris) VI. Kelemen pápa Esztergomi (de Strigonio) Konrád fia: Nikolaus erdélyi kanonoknak adja azt a javadalmat, amelyet előléptetéséig Miklós nyitrai püspök birtokolt. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. U Közlés: Theiner: MonHung I. 751. • Regeszta: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 409. — AOkl XXXI. 1042. sz. 429. 1347. november 14. (f. IV. p. Martini conf.) Az erdélyi káptalan előtt Domokos fia: István, Wruzfa-i nemes, fiaival: Jánossal, Mátéval, Domokossal és Lászlóval együtt, rokonává fogadja (in proximum sibi assumpsisset) Bálint fia: Istvánt, és nővérét (sororem suam consanguineam): Buhthwr-i Domokos leánya: Klárát feleségül adja neki. Myhalchfolua másként Kwzepwynch/Kuzepuynch faluban (in cttu Albensi) apja: az említett Domokos lakóhelyét ajándékozza szabad kúriaként (unum liberum locum mansionis seu unam liberam et integram curiam) az ahhoz tartozó 60 hold (mensure regalis) szántóval és egyéb haszonvételekkel együtt, anélkül azonban, hogy ez érintené Klárának a többi birtokokhoz való jogát. — Méltóságsor: Domokos prépost, Mihály éneklő-, Loránd őr-, Miklós magister Clus-i főesperes dékánkanonok. Eredeti, hártyán, függőpecsétje leszakadt, DL 29142. Az eredetiből hiányzó szövegrészek, így a keltezés is, pótolhatók az egykorú regisztrum bejegyzése alapján: DL 30298. • Közlés: ArhlstRom 1/2004, nr. 1, pag. 69-70 (november 15-re keltezve, Diaconescu M.). • Regeszta: AOkl XXXI. 1057. sz. 430. 1347. november 15. (in villa Bogus, VIII. d. oct. Omn. sanct.) Gergely fia: Jakab magister, Karazna megye alispánja és szolgabírái bizonyítják, hogy korábbi levelük értelmében november 8-án (oct. Omn. sanct.) kiküldöttek szolgabíró társukat: Bylgezd-i Jakab comest, Ratun-i Mihály fia: Péter comest és nótáriusukat: Miklós magistert, akik a fogott bírák döntésének megfelelően három egyenlő részre osztották a peres felek Bozyas-i birtokrészének negyedét és ezeket határjelekkel választották el egymástól az alábbi módon: Primo de quadam arbore silicis[!] iuxta quoddam fossatum aquosum incipiendo veniret ad unam arborem pomiferam et deinde ad aliam tendendo et abhinc iret ad unam arborem silicis, que est penes fluvium Gymulchenus usque domum Leukus eisdem Emerico filio Stephani et Iohanni filio Geche perpetuo possidendam commisissent. Residuas vero duas partes locorum sessionalium a parte vie, que ducit ad villám Bogus, usque ipsam viam, Stephano filio Iohannis ac Michaeli filio Dominici prenotatis, cum eorum fratribus similiter perpetuo possidendas reliquissent. Egyszerű másolat, papíron, a XVIII. századból, Bánffy cs nemzetségi lt, fasc. MM, nr. 20 (DF 260921). Az eredeti felől a másolat egykorú határirata szolgáltat némi tájékoztatást: Hec tria instrumenta per dominum Gombás communicata e veris suis originalibus sunt descripta. Ab extra tria sigilla cere communi impressa fuerunt. Descriptum e litteralibus familiae Borzasi instrumentis. • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 410, 677 (román fordításban is). • Regeszta: AOkl XXXI. 1034. és 1058. sz. 431. 1347. november 16. (f. VI. p. Martini conf.) A Warad-i káptalan I. Lajos király parancsára új pecsétje alatt átírja régi pecsétje alatt 1283. június 13-án kiadott saját privilégiumát (CDTrans I. 397. sz.), melyet László fia: Potoch magister és Mihály fia: Miklós