Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

occidentem per terras arabiles ad vallem, transitque viam magnam et ibi est una nova meta terrea erecta pro Deuecher. Abhinc ascendit ad silvam Oldalerdew vocatam et in introitu ipsius silve pro Deuecher erecta est una nova meta terrea, de qua ascendit in silvam versus partem meridionalem, tendit per bonum spatium ad quoddam Berch, pendens ad rivulum Mohai vocatum, in quo Berch erecta est una nova meta terrea pro Deuecher, de qua procedendo versus meridiem iterum ad Berch, et revertitur ad metas principales, et sic mete ipsius possessionis Deuecher vocate distinguntur et terminantur. — Méltóságsor. Domokos prépost, Mihály éneklő-, Loránd őrkanonok és Miklós Clus-i főesperes dékánkanonok. Eredeti, regisztrumbejegyzés, hártyán, a bejegyzés szövegére írt rájegyzés: Regestrum decanatus 1538 a festő beati Georgii martiris. DL 30298. — Ái I. Lajos király 1347. október 6-i (420. sz., DL 3924, 10753) és 1374. szeptember 2-i oklevelében, DL 6170. Közlés: AOkm V. 136-141. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 387-390 (román fordításban). — AOkl XXXI. 763. sz. 417. [1347. augusztus 5. és október 18. között] Az erdélyi káptalan előtt Pál fia: Péter és Beke fia: Mihály, Pokatelke-i nemesek - ez utóbbi a Doboka-i kerület alesperesének: Albert szentiványi (de Sancto Iohanne) papnak a pecsétje alatt kelt ügyvédvalló levél alapján testvérei: András, János, István és László nevében is - a maguk részéről is felszabadítják az attyukfia (patruolus): Mihály fia: Mihály által halálos ágyán, felesége: Katalin és az ő jelenlétükben manumittált Nauizcha nevű vásárolt rabszolganőjét, fiával: Mátéval és leányaival: Margittal és Luciával, valamint ezek leszármazottaival együtt, örökös és arany szabadsággal ajándékozva meg őket, hogy a többi szabad ember módjára ott tartózkodhassanak, ahol kedvük tartja. Egykorú protocollumbejegyzés töredéke, hártyán, DL 30298. Keltezése a megelőző (416. sz.) és az október 18-i (425. sz.) bejegyzés dámmá alapján történt. 418. 1347. augusztus 25. (in Sancto Emerico, IV. d. oct. Assumpt. Marié) Péter erdélyi alvajda az erdélyi káptalanhoz. Minthogy Tamás magister fehérvári (Albensis) főesperes, András erdélyi püspök általános helynöke, a világi bíróság segítségét kérte Poka fia: Busow fia: György Pokafolua-i nemes ellen, akit Poka testvére: néhai Fülöp leányai: Myhalchfolua-i Mátyásné: Kristhyn, Ilona és Erzsébet, valamint a mondott Fülöp unokája: Bolug (d) Péter leánya: Erzsébet ellenében elmarasztalt a Pokafolua, másként Ladnuk és Kyssebkerethnuk (in cttu Albensi) birtokból vagy faluból kiadandó negyedrész, valamint anyjuk hitbére és jegyajándéka miatt folyó perben, de egyházi fenyítékkel nem szoríthatta rá az ítélet teljesítésére, a makacskodó Györgyöt augusztus 22-re (ad oct. Assumpt. Marié) maga elé idézte. Itt György ama állítása bizonyságául, hogy nem tartozik leánynegyeddel, hitbérrel és jegyajándékkal, felmutatta néhai IV. László király privilégiumát, mely szerint Pál Apoldya-i plébános és testvére: a mondott Poka, akkor még nemtelen és birtoktalan személyek, az annak idején Ladnuk-nak és Kyssebkerethnuk-nak nevezett Pokafolua jószágot érdemeikért kapták IV. László királytól (CDTrans I. 322. sz.). Jóllehet nevezett Fülöp neve a Pál plébánosé és Poka-é mellett nem szerepelt az oklevélben, mégis, mivel Busow fia: György azt az állítását, hogy Pál plébános része teljes egészében egyedül csak az ő nagyapjára említett Poka-ra maradt volna, semmivel sem bi-