Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

megállapodásuk értelmében, a fiaik: László fia: János és János fia: Miklós által meggyilkolt említett Loránd fia: Tamás vérdíjaként engedtek át amazoknak. E birtokot határjelekkel válassza el Jula fia: Miklós ugyanott lévő részétől és ha ellentmondás nem történik, adjon az iktatásról privilégiumot a felpereseknek. — Hátlapján azonos írással: Honorabili capitulo ecclesie Transsilvane amicis suis reverendis. Eredeti, papíron, hátlapján pajzs alakú zárópecsét nyomával, DL 29426. • Közlés: ArhlstRom 1/2004, nr. 1, pag. 64-65 (Diaconescu M.). • Regeszta: AOkl XXXI. 647. sz. 407. 1347. július 7. (sab. p. oct. Ioh. bapt.) János a váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) Szt. István első vértanú-monostor prépostja és konventje István (m) erdélyi vajdának és Zolnuk-i ispánnak. ítéletlevele értelmében Barthauelgew-i György fia: János vajdai ember, káplánja: Miklós pap hiteleshelyi tanúbizonyság jelenlétében, július l-jén (in oct. Nat. Ioh. bapt.) egyrészt Kereus-i Jakab fia: Domokos felperes, másrészt Kereus-i Pál fia: Miklós alperes között Kereus-nek az alperes birtokában lévő részét, nevezett Pál fia: Miklós útmutatása szerint, így osztotta meg, miután előzőleg körülhatárolta: Primo enim a curia Michaelis filii Clementis incipiendo vádit ad orientem et transeundo quandam silvam per medium, ibidem prope [!] idem Nicolaus filius Pauli unam metam terream ostendisset. Inde ad eandem partem orientalem ad bonum spatium eundo prope quoddam nemus Nagkemen dictum unam metam terream monstrasset. Adhuc ad eandem partem ulterius eundo sub arboribus trium ilicum duas metas terreas demonstrasset, unam eidem Kereus, aliam vero possessionis [!] Zantho séparantes, ubi ad partem meridiei declinando, in quodam colle Lykoshalm vocato très metas terreas ostendisset inter possessiones Keurus et Zantho predictas ac Zeudemeter vocatam séparantes et distinguentes. Abhinc ad eandem plagam ulterius eundo in quadam valle Kereuswewlg vocata ad duas metas terreas. Inde vero ad eandem partem in eadem valle ad quoddam nemus Thakunhaythovberke vocatum et transeundo ipsum nemus pretactus Nicolaus unam metam terream mostrasset. Et ibi reflectitur ad partem occidentalem ad quendam locum Gyakorkukeue dictum et pervenissent ad quoddam Berch, in cuius latere a parte meridionali idem Nicolaus unam metam terream ostendisset. Adhuc ad eandem plagam occidentalem ulterius eundo iuxta viam, per quam itur versus Kestev [!], ad duas metas terreas, unam dicte Kereus, aliam eidem Kestev distinguentes. Inde transeundo ipsam viam ad duas metas terreas pervenissent et adhuc ad eandem partem eundo similiter ad duas metas terreas. Deinde versus eandem plagam ad quandam arborem ilicis meta terrea circumfusa [!]. Abinde ulterius eundo et transeundo quandam vallem Zorwaduelgev vocatam ad très metas terreas inter possessiones Kewres [!], Zaruod et Pele vocatas distinguentes. Inde ad quoddam nemus, in cuius latere unam arborem piri silvestri [!], sub qua metam terream idem Nicolaus ostendisset, ubi ad partem septemtrionalem declinando per eandem vallem Zorvaduelgev dictam infra in cursu rivuli, im medio eiusdem vallis existentis, tempore aquoso fluentis ulterius procedendo satis per magnum spatium, idem Nicolaus dixisset eandem vallem inter possessiones Kewres ad [!] Perhu [!] fore separantem. Et in eadem valle adhuc ulterius eundo et transeundo magnam viam, per quam de Zalach itur versus Zothmar, prefatus Nicolaus filius Pauli quandam arborem ilicis ostendisset, ipsam arborem pro meta signatam asserendo, ubi reflectitur ad partem