Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

pedig itt ekkor a bálványosi várnagy embere az officiális, tehát a falu királyi birtok volt (vö. 300. sz.), míg Kenteiké a Radnaiak, illetve Szécsényi Tamás atyafiságának a jószága (vö. 784. sz.), és nincs rá adatunk, hogy a középkor folyamán valaha is Virágosberki Gilét utódainak kezén lett volna. 308. 1345. december 13. (in oct. Nicolai conf.) A Clusmonostra-i Szűz Mária-monostor konventje bizonyítja, hogy Micola fia: János fiai: Kemeyn és Miklós december 13-án megjelentek előtte, hogy Péter erdélyi alvajda oklevelének megfelelően magukhoz hasonló száz nemessel együtt testvérük (fr. u): Gerew magister ellenében esküt tegyenek arra, hogy ők Samusfalua-ról kiindulva nem támadtak rá Vasarhel birtokra, nem rohanták meg Gerew magister ottani házát, abban nem ölték meg ennek egy fiúgyermekkel terhes feleségét, a falu végén nem csonkították meg Gerew egyik famulusát, és mindezekkel nem okoztak neki 50 márka kárt. Ekkor azonban az atyafiságos szeretet és béke helyreállítása érdekében, fogott bírák útján, az eskütétel felől a következőképpen egyeztek ki egymással: Gerew felesége megölésének jóvátételeként Kemeyn átengedi Inhacteleke/Inhotteleke birtok felét, Bedech-i teljes birtokrészével együtt, elválasztva ezt Banid [!] birtoktól. Miklós viszont Senkyral/Sentkyral birtok negyedrészét adja át Gerewnek. Mindketten kötelezettséget vállaltak arra, hogy Gerew magistert és utódait saját költségükön megoltalmazzák a jószágok zavartalan birtoklásában. Eredeti, hártyán, pecsételés nyoma nélkül, hátlapján regeszta és jelzet Huszti András kézírásával, DL 40996. — Ái a kolozsmonostori konvent 1463. április 30-i oklevelében, Kemény cs malomfalvi lt (DF 257792). • Közlés (az ái-ról): DIR C, veacul XIV, vol. IV. 278-280, 647-648 (román fordításban is). 309. 1345. [december 13. után] Péter erdélyi alvajda bizonyítja, hogy [István vajda parancsára (291. sz.) Emych fia:] János fiai december 13-án (in oct. Nicolai conf.) Szentimrén (in Sancto Emerico) bemutatták okleveleiket. Minthogy a felperesek állítása szerint nekik is vannak az ügyre vonatkozó okleveleik, mindkét fél [1346.] március 29-én (in oct. Med. quadrag.) mutassa be jogbizonyítékait. Tartalmi említés Lackfí István erdélyi vajda 1347. március 24-i oklevelében (376. sz.), DL 28065 és Wass cs lt (DF 252895). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 341, 657 (román fordításban, hasonmással). • Regeszta: WassLt 81. sz. 310. 1345. december 14. (f. IV. p. Lucie virg.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy néhai Márton fia: Nagy (Magnus) Balázs, Pethlend-i nemes, az anyjuk jussán birtokolt Pethlend-i birtokrészeikből, földekből és telekhelyekből a Thwr felé eső részen, a nagy út és a Rakus patak közötti területen kiadta a nővéreinek (s. uterinis): Bereck fia: ... felesége: Ilonának, Benedek fia: Mihály felesége: Katalinnak és András fia: Miklós felesége: Annának járó leánynegyedet, mely köré határjelekként fűzfákat kívánt ültetni (arbores salices pro meta et signo plantare vellet). Ha Balázs utód nélkül halna el, Pethlend-en és Thaduk-on (Thorda vm) levő egyéb jószágaik is említett nővéreire szállnak, akiket addig saját költségén megoltalmaz mindenkivel szemben a most kapott birtokban. — Méltóságsor. Domokos prépost, Mihály éneklő-, Loránd őr-, Miklós magister Clus-i főesperes dékánkanonok. Eredeti protocollum-töredék, hártyán, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277306, pag. 3, nr. 1). • Regeszta: ErdKLt 1033. sz.