Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)
OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)
306. 1345. november 21. (in Sancto Emerico, IV. d. oct. Martini conf.) Péter erdélyi alvajda bizonyítja, hogy Reud-i Cheeh (d) György comesnek Cheeh (d) János fia: János és Cheh (d) Jakab fiai: Mihály, Péter, András, Deseu és László ellen birtokaik felosztása végett indított és előtte régóta folyó perében, engedélye alapján, a felek november 18-án (in oct. Martini conf.) fogott bírák segítségével kiegyeztek egymással és Reud, valamint Golaz/Galoz nevű birtokukat három egyenlő részre osztották, melyek közül egy György comesnek, egy másik János fia: Jánosnak, a harmadik rész pedig Jakab fentebb említett fiainak jutott, mindegyik megtartva eddigi saját lakóházát. Reud-i román jobbágyaikat (iobagiones ipsorum Olakales, quos in dicta possessione eorum Reud haberent) azután osztják három egyenlő részre és sorsolják ki egymás között, miután a birtokrészeket teljesen egyenlővé egészítették ki. Ha János fia: János Galoz birtok területén, a Lekunche folyón mutathat György comesnek és Jakab fiainak két alkalmas malomhelyet, akkor ők [1346.] június 4-ig (usque Penth.) tartoznak ott malmot építeni maguknak. Aki ezt elmulasztja, malomhoz való jogát veszti. A felépített malmokat szintén három egyenlő részre osztják. Ha viszont János nem mutathat két alkalmas helyet, akkor az ő malmát és annak június 4. utáni jövedelmét osztják három felé. Megállapodtak abban is, hogy jelen osztályukat május l-jén (in oct. Georgii mart.) az erdélyi egyház káptalanában örökérvényűsitik. Amelyik fél ezt megtagadná, vagy az osztályt utólag megszegné, 50 magyar márkán maradjon az ahhoz ragaszkodókkal szemben. Eredeti, hártyán, befüggesztett pecsét töredékeivel, Kornis cs lt (DF 257655). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 275-276, 646-647, 723 (román fordításban is, hasonmással). [JJ 307. 1345. december 7. (in Sancto Emerico, in oct. Andree ap.) Péter [!] erdélyi vajda és Zonok-i ispán bizonyítja, hogy bár Kenthelke-i Gyeleth fiai: László és Mihály korábban hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy az ő Kyrelys nevű birtokuk és Miklós fia: Mihály, valamint Mihály fia: Miklós Zegew-i nemesek Zegew nevű Doboka vármegyei birtoka közötti határt a vajda és a gyulafehérvári (AlbTr) káptalan emberének jelenlétében megújítsák, Gyeleth fiai a határjárás során a kiküldötteket eltiltották attól, hogy a Kyrelys falu végén lévő szakaszon új határjeleket állítsanak (ab erectione metarum super cacumine montis et in fine pretacte ville Kyrelys adherentium ... prohibuissent). Hosszas pereskedés után azonban a fogott bírák előtt Gyeleth fiai hozzájárultak, hogy a határjeleket a kívánt szakaszon a Zegew-i nemesek óhaja szerint megújítsák, amit most a vajda örökérvényűén helyben hagy. — A határjárás szövege: Ultra fluvium Lekenchepathaka tendendo versus villam ZenthJacab et ascendendo per quoddam Orwm sive Elhegh et sic in cacumine cuiusdam Berch Zewlewhegh vocati supra prefatam villam Kyrelys a parte occidentali adiacentis, sicque in cacumine ipsius montis ad partém septentrionalem procedendo ordine iuris reambulatam eorum antiquam metam renovare volendo ... abhincque procedendo similiter ordine iuris versus occidentalem plagam circa finem prenominate ville Kyrelys aliam antiquam metam eodem modo renovare volendo [...]. Ái Szentgyörgyi Péter erdélyi vajda 1509. március 29-i oklevelében, Barabás Samu gyűjteményének és a csíkszentmártoni Szabó cs-nak a SzNMLt-ban letétbe helyezett lt-ban (DF 278754 és 247935). Az oklevél minden jel szerint hamisítvány, mivel ekkor Lackfí István volt a vajda, s bár alvajdája Járai Péter, ő azonban nem nevezhette magát szolnoki ispánnak. Ugyanakkor a szöveg kentelki nemesei saját birtokuknak mondják Kerlést,
