Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)
OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)
fele miatt indított perét e közgyűlésre halasztotta. Egyben előadta, hogy oklevéllel igazolhatja, miszerint e jószágok fele őt illeti és Wos (d) Miklós comes, valamint fiai erőszakos foglalással tartják az ő részét is kezükben. Ezt hallva, Wos (d) Miklós comes és fentebb megnevezett fiai annak bizonyítására, hogy Chegue királyi adományból az ő birtokuk, Vizouloteluk pedig annak tartozéka, bemutatta I. Károly királynak régebbi pecsétje alatt 1321-ben (CDTrans II. 413. sz.) és középpecsétje alatt 1324-ben kelt oklevelét (CDTrans II. 481. sz.). Pousa fia: Tamás fia: Nagy (Magnus) István viszont az erdélyi káptalan átiratában bemutatott 1291. évi privilégiumával (CDTrans I. 498. sz.) kívánta saját igazát bizonyítani, mely szerint Chegue és Vizouloteluk birtok felerészét Farkasius fia: Péter adta el Pousa fia: Péternek, akiről Nagy (Magnus) István azt állította, hogy apjának testvére volt. Farkasius fia: Péter személyéről azonban a káptalannak annak idején semmiféle biztos tudomása sem volt és bevallásával kapcsolatosan is úgy fogalmazott, hogy ő nevezi így magát, ennek az oklevélnek nemcsak bizonyítóereje nem lehet, hanem inkább hamisítványnak tekinthető, viszont Chegue és a hozzátartozó Vizouloteluk föld I. Károly király bemutatott privilégiumaiból kitetszően királyi adományból Eymech fia: id. Wos (d) Miklós comest és fiait illeti, ezért Chegue birtok Nagy (Magnus) István által követelt felét Miklós comesnek ítéli, a felperes Istvánnak pedig örök hallgatást parancsol. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, Wass cs lt (DF 252893). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 263-264, 641-643 (román fordításban is, hasonmással). • Regeszta: Kállay: Értekezés 99. — Hodor 708 (tévesen 1245re keltezve). — Sincai I. 484. — WassLt 76. sz. 293. 1345. október 11. (Avinione, V. Id. Octobris) [Nagymartom] Pál comes [országbíró és I. Lajos király követe] házi káplánja: Éliás fia: Benedek Warad-i kanonok részére a csanádi egyházmegyében dignitást kér [VI. Kelemen pápától], annak ellenére, hogy ezt már rezerválták számára az erdélyi egyházmegyében, de erről kész lemondani. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. • Közlés: RegSuppl I. 232. sz. • Regeszta: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 264. 294. 1345. október 12. (Avinione, IV. Id. Octobris) Vilmos, a [római] Cosmedin-i Szűz Mária-egyház bíboros diakónusa kedves barátjának, a magyar király rokonának: Tamás vajdának és feleségének szokott gyóntatói kegyelmet kér a pápától. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. • Közlés: RegSuppl I. 247. sz. — Smiciklas XI. 264. • Regeszta: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 221, 265. 295. 1345. október 13. (in Thorda, in quind. Mich. arch.) István erdélyi vajda és Zonuk-i ispán az erdélyi káptalannak. Rof testvére: Mihály fia: Péter fiai: János, Mihály, Pouch és Rof az erdélyi részek nemeseinek összessége számára Tordán, október 6-án (in oct. Mich. arch.) kezdett közgyűlésén Pakachatelke nevű (Thorda vm) örökös birtokukat, mely 3 A részben őket, % részben pedig - anyjuk leánynegyedeként - Bálint fia: Istvánt és Mihály klerikust, a káptalan jegyzőjét illeti, bírói úton visszaszerezték az azt erőszakosan elfoglaló Semyen fia: Mihály fiai: Mihály, János és László Thwssun-i nemesektől. Küldje tehát ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Jara-i Dénes fia: Tamás, Thwr-i Péter, [Reud-i] Cheh (d) Mihály vagy Chan-i Jakab fia: György vajdai emberként iktassa vissza
