Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

Roff testvére: Mihály fia: Péter gyermekeit Pakachatelke-i jussaikba. — Hátlapján azonos írással: Discretis viris honorabili capitulo ecclesie Transsilvane, amicis suis reverendis. Eredeti, rongált és vízfoltos papíron, zárópecsét nyomával, DL 30110. • Közlés: ArhlstRom 1/2004, nr. 1, pag. 53-54 (Diaconescu M.). 296. 1345. október 17. (Avinione, XVI. Kai. Novembris) VI. Kelemen pápa I. Lajos magyar királynak. Egy idő óta örvendetes hírek érkeznek hozzá a Magyarország erdélyi és havasalföldi részeiben, valamint Sirmis-ben (in partibus Ungarie Transsilvanis, Ultraalpinis et Sirmis) lakó római oláhok (Olachi Romani) katolikus hitre téréséről és arról, hogy újabbak is megvilágosodva a szakadárság és más tévelygések elhagyására gondolnak. Ennek előmozdítására az ide zárt tartalmú leveleket küldött a magyar királynak, Erzsébet anyakirálynénak, a váradi püspöknek és Bassarat [fia:] Alexandra nemesnek, valamint más nemes és közrendű római oláh személynek (tam nobilibus, quam popularibus Olachis Romanis), mégpedig Nicolae Remecha-i főembernek (principi), Ladislau Bivinis-i vajdának, Sypprach-i Sanislau-nak, Zopus-i Aprozya vajdának, Nicolae Auginas-i vajdának, az ottani minorita rendi szerzeteseknek Plebis Castro-i Franciscus és Bonfilius de Cesena minorita barátok útján. Mivel a király e leveleket begyűjtette, hogy meggyőződhessék hitelességükről, Kelemen pápa e sorokkal igazolja, hogy azok tőle származnak és kéri Lajos királyt, hogy leveleit juttassa vissza a címzetteknek és segítse elő azok eredményességét [a térítésben]. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt (DF 291830). [ I Közlés: Theiner: MonHung I. 691. — Hurmuzaki 1/1. 697-698. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 266-267, 643 (román fordításban is). — Táutu: Fontes IX. 100-101. — DocRomHist D, I. 60-61 (román fordításban is). • Regeszta: DocVal 106-107. 297. 1345. október 20. (Avinione, XIII. Kai. Novembris) Vilmos, a [római] Cosmedin-i Szűz Mária-egyház bíboros diakónusa kéri a pápát, hogy érvénytelenítse azt a megegyezést, amelyet a gyulafehérvári (AlbTr) főesperességnek a Bach-i olvasókanonoksággal való elcseréléséről annak betöltőjével, István lectorral kötött, mert akkor még nem tudta, hogy megbízottjai elfogadták a szintén bácsi egyházmegyei szerémségi főesperességet. Márpedig két tisztséget egyazon egyházmegyében senki sem tölthet be és a szerémségi főesperességi javadalom egyébként is jóval szerényebb, mint az erdélyi, István pedig a budai prépostság elnyerésével amúgy is kárpótlást nyert. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. ! I Közlés: RegSuppl I. 259. sz. — Táutu: Fontes IX. 96-98. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 268 (román fordításban). 298. 1345. október 24. (in villa Zouudemeter, f. II. a. Sim. et Iude ap.) Endree fia András magister a Külső-Szolnok-i (de Zonuk exteriori) nemesek alispánja, szolgabírái, esküdt ülnökei, valamint a vármegye nemes és nemtelen lakói az István erdélyi vajda parancsára Zouudemeter-en október 24-én tartott nyilvános közgyűlésükön egyöntetűen