Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
A magyar delegáció és a hitelezők érdekképviseletei között a tárgyalások - a Gazdasági Főtanács hozzájárulásával 69 - azon az alapon folytak, hogy a fizetőképes magyar adósok az 1947. évi [sic!] Vz3 á % kamatot fizetnek, a tartalékolásra kerülő összegek maradványa pedig a tender-eljárás keretében használtatik fel tőketörlesztésre, illetve visszavásárlásra. A közvetlen tárgyalások a hosszúlejáratú adósságok tekintetében nem vezettek megállapodásra, ellenben a rövidlejáratú adósságok legfontosabb két csoportjára, úm. egyfelől a stillhalte-adósságokra, másfelől a kincstári váltókon és kincstárjegyeken alapuló adósságokra nézve elvi megállapodás jött létre, amelyet a másolatban idemellékelt két jegyzőkönyv és levélváltás foglal magában. 70 E megállapodások végleges szövege előreláthatólag Budapesten, június folyamán a svájciakkal közösen fog kidolgozásra kerülni. A megkötött elvi megállapodás lényege az, hogy az export devizahozamából tartalékolásra kerülő összegeknek külön-külön a szóban forgó adósságcsoportokra aránylagosan eső hányada teljes egészében tender-szerű tőketörlesztésre használtatik fel, éspedig 22,5%-os tender-maximum mellett. Amennyiben a jelenlegi gazdasági egyezmény folyó évi szeptember hó 30-áig érvényben marad, úgy az eddig az időpontig tartalékolandó összeg megfelelő hányada, ha pedig a gazdasági egyezmény változatlanul tovább folyik, úgy a folyó év végéig tartalékolandó összegek megfelelő hányada nyer a fentebbiek szerint felhasználást. A megállapodás végeredményében teljesen megfelel annak a korábbi magyarjavaslatnak, hogy a rendelkezésre álló egész összeg a tőketartozásoknak tender-eljárás keretében, nagymérvű engedmény mellett történő apasztására használtassák fel. Bár a 22,5%-os tender-maximum magasabb, mint az, amit a magyar delegáció eredetileg felajánlott, ez a felső határ kétségkívül még mindig előnyösnek mondható. Rámutatunk ezzel kapcsolatban arra, hogy az 1937. évi megállapodások értelmében a kincstári váltók és kincstárjegyek után évi 1,5% kamatfizetést is teljesítettünk, és egyidejűleg 45%-os tender-maximum mellett eszközöltünk visszavásárlásokat. De különösen 69 A Gazdasági Főtanács a tárgyaló delegáció jelentései alapján 1947. április 16-án és 23-án tárgyalt a svájci félnek tehető engedményekről. A 16-ai ülés jegyzőkönyve mellett található egy címzés, keltezés és aláírás nélküli géppel írt, 4 oldal terjedelmű feljegyzés, amely a tárgyalás addigi menetét és főként a svájci tárgyalófél követeléseit ismertette. Ekkor a következő határozat született: A Gazdasági Főtanács „nem járul hozzá ahhoz, hogy a svájci pénzügyi tárgyalások során a magyar bizottság a régebbi adósságok után kamatszolgálat megkezdésére vonatkozóan állapodjék meg. A svájci hitelezőkkel folytatott tárgyalások alkalmával hangsúlyozni kell a kormány fizetőkészségét, de kérni kell a hitelezőket, hogy a kamatszolgálat precedensjellegére és Magyarország külföldi adósságainak ez idő szerint még rendezetlen állapotára való tekintettel egyelőre ne ragaszkodjanak a követelésük teljesítéséhez. [...]" AGF következő ülésén azonban Háy László MNB igazgatónak, a Svájcban tárgyaló bizottság egyik tagjának beszámolója alapján a fenti határozatot úgy módosította, hogy „a további kapcsolatok fenntartása érdekében némi kamatszolgálatnak a magyar küldöttek által körülírt módon való felajánlásához hozzájárul." (MOL XLX-A-10-Stab. XL. ülés, 1947. április 16., 52. pont, illetve Stab. XLI. ülés, 1947. április 23., 40. pont.) 70 A német nyelvű dokumentumok ajegyzőkönyv mellett megtalálhatók.
