Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
[Nyárádi]Pénzügyminiszter: éppen azért, mert a kérdés rendkívül kényes, azért bocsátotta minisztertanács elé ezt a problémát is. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: itt arról van szó, hogy semmiféle kedvezményt nem adhatunk senkinek. [Bán] Iparügyi miniszter: az osztaléktranszfer elől azonban nem zárkózhatunk el, de hozzátettük, hogy precedensül nem szolgál. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: álláspontunk nem lehet ilyen kapkodó. Már annakidején közöltük állásfoglalásunkat. Ha egyszer azt mondtuk, hogy elvben nem zárkózunk el, akkor nem mehet most ki azzal a pénzügyminiszter, hogy még elvileg is elzárkózunk. Nem osztja a külügyminiszter aggályát, mert kimondottuk, hogy nem képez precedenst. Itt főleg 50%-ban vegyes magyar-szovjet vállalatokról van szó. Végül itt van még a meghatalmazásnak a kérdése. Nem precízen van megfogalmazva. így nem mehet ki a fogalmazás. Szviridov altábornagy nevét pedig nem kell belevenni. [Bárányos] Földmívelésügyi miniszter: az egész jogi bázist nem is volna szabad felvetni. Azon az alapon kell tárgyalni, ha mi most egy fix összegben meg tudunk állapodni, amelyet a jóvátétel befejezése után részletekben fizethetnénk le, lehetőleg kamatmentesen. Ha ezt a bázist el lehet fogadni, akkor csak ezt az összeget kell globálisan meghatározni. [Veres] Építés- és közmunkaügyi miniszter: nem lehet elkerülni ezt a kérdést, mert megmarad az a lehetőség, hogy a Szovjetunió nem akar bennünket megfojtani és lehetetlenné tenni. Az a helyzet, hogy ha valamit aláírtunk, azt vállalnunk, és teljesíteni is kell, tehát utána már nem lehet alkudozni, vagy a kérdést elodázni. Jó lett volna, ha a kormánynak azon tagjai, akiknek módjukban állott volna, bizalmasan informálódtak volna a globális összeg nagysága felől, amelyet aztán hajlandó a Szovjetunió is elfogadni. Szakasits Árpád államminiszter: a kérdés körül már többször tárgyaltunk. Okosabbak azonban nem lettünk. Az a felfogásunk, hogy a jogi kérdés felvetésével sokat elérni nem fogunk. Hivatkozhatunk jogi szempontokra, de azzal a fenntartással, hogy magunk sem akarunk ennek a vitatásába belemenni. Meg kell mutatni a kormánynak a hajlandóságát, hogy tisztességes megállapodásra készek vagyunk, tehát szabjuk meg azt a pénzügyi keretet, amelyben ez a kérdés megoldható a magyar gazdasági élet teherbíró képességének figyelembevételével. Erősen hajlik a globális megegyezés irányába, és úgy véli, hogy nekik sem lesz ellenvetésük ellene. Csak a fizetési módozatoknál kell junktimot teremteni. Igaza van a pénzügyminiszternek, hogy tíz millióval nem lehet a tárgyalásokat meg sem kezdeni. Véleménye szerint 50 millió dollárt ajánlhatunk fel kedvező fizetési feltételek mellett, hivatkozva a hároméves tervünkre és a stabilizációra, anélkül, hogy ebből különösebb konfliktus származnék. Rákosi Mátyás [elnöklő] államminiszter: felmerült az aktívák és a passzívák kérdése. Az orosz követelés mintegy két milliárd forintra tehető, de éppen a német vállalatok azok, amelyek a legjobban el vannak adósodva, úgy, hogy a passzívákból úgysem sokat kapnánk, és nem is ezen az alapon
